Ha itt az egyetem, jön a jegyzetelés

Jegyzetelni tudni kell! Mivel soha nem tanítottak jegyzetelni (ha jól sejtem, ez ma sem téma az egyetemre történő készségfejlesztések sokaságában, holott rengeteg minden áll vagy bukik ezen), az egyetem első éveiben előadások során kellett rájönnöm, hogy milyen módszer áll hozzám legközelebb, hogy kell magamnak érthetővé tenni az elhangzottakat, hogy majd félév végén is vissza tudjam idézni az anyagot – pusztán egy vázlatos, felskiccelt szóhalmaz alapján. Az eredmény az lett, hogy nagyjából senki sem kérte kölcsön tőlem az előadások jegyzeteit, mert az mások számára tökéletesen értelmezhetetlen logikát és struktúrát takart keresztbeutalásokkal, hivatkozásokkal, néhol egészen kusza és áttekinthetetlen grafikai betétekkel megtűzdelve. Nekem viszont kristálytiszta vázlatnak tűnt, és nem értettem, mások teljesen lineáris, már-már narratíva szerű jegyzetei hogy is tudnák jelezni azt a megannyi összefüggést, amely egy adott téma ürügyén felmerül. Persze jóval könnyebb bemagolni egy elbeszélést – csak éppen könnyebb belesülni is az egészbe, ezt mindenki nagyon jól tudja. Mindez a Lifehacker jegyzetelési tanácsadó cikke kapcsán merült fel bennem, és így belegondolva nem véletlen, hogy a vizuálisabb, komplexebb kapcsolatok megjelenítésére kitalált mind mapping logikában találtam meg a nekem leginkább megfelelő módszert.

Hallgatók online aktivitása és az egyetemi online jelenlét

Amikor anno átvettem a tanszéki honlap kezelését, azonnal olyan funkciókat kezdtem beépíteni, amivel szóra lehet bírni a hallgatókat, meg lehet őket szólítani és valamiféle párbeszédet lehet beindítani. Akkor a fórum volt ez a megoldás, ami tökéletes kudarc volt – egy lélek (mégha online lélek) sem jelentkezett be, szólt hozzá. Ezt követően a Ning segítségével egy saját közösségi hálózatot szerettem volna létrehozni, ami már nagyobb siker volt, de még mindig inkább arról szólt, hogy ha meghívtam valakit email címe alapján, az elfogadta a meghívást, esetleg feltöltött egy profil képet, és ennyi. Voltak persze már olyanok, akik képeket, videókat és zenét is megosztottak, de nem sikerült fenntartani az aktivitás szintjét, nem sikerült odaszoktatni tartósan senkit – se oktatót, se hallgatót. Az Intézeti honlap első verziójánál ezért nem erőlködtem: csak az RSS és a hírlevél lett beharangozva, amit azonban meglepően kevesen használnak. A múlt héten kezdődött és nemrég befejezett ráncfelvarrás azonban mindezen tapasztalatokat követően egy pici kísérlet is volt, ugyanis az eddigi szokástól eltérően magán a honlapon nem jelentettem be az új dizájn élesítését, nem kapacitáltam senkit, hogy nézzen körül, hogy írja meg a véleményét, hogy jelezze, ha valami hibát észlel, sőt, az email értesítést is kihagytam. Azonban az Intézet Twitter fiókján keresztül egy rövid üzenettel tudattam, hogy megújult az oldal – ami aztán automatikusan ment a Facebook-ra, majd felkerült az iwiw-re is (utóbbit még az élesítés napján, 11-én küldtem körbe, és ma érkezett meg a címzettekhez – rosszabb, mint a Magyar Posta…). Perceken belül mérhetően megnőtt az oldal látogatottsága, és a nyári szünet ellenére annyian kattintottak, hogy megnézzék, miről is van szó, mint az eddigi legforgalmasabbnak számító szorgalmi időszak napjaiban. Az eredmény alapján egyértelműen kijelenthető, hogy a felsőoktatási online stratégiák nagyrészt elmaradottak és továbbra is nélkülözik a hatékonyságot.

Egyetemi katedra online

Az Academic Earth kezdőlapja Az Eduline cikkét olvasva döbbentem rá az imént, hogy az egyetemi előadások online követhetősége mennyi lehetőséget kínál: már legalább két éve gondolkodtunk néhányan hasonló, bár kétségkívül kisebb volumenű megoldáson, de sajnos azóta sem léptünk ezen a fronton. Mi egyébként inkább amolyan PR-céllal gondoltunk egy-egy előadást, szemináriumot megtekinthetővé tenni, amiből a potenciális jelentkező láthatja, miként mennek a dolgok mifelénk, és egyáltalán az egyetemi oktatásban. Sajnos a szép elképzeléseket azonnal röghöz is köti a valóság, hiszen kicsi az esélye annak, hogy hazánkban egy hasonló projekt egyáltalán elinduljon, vagy ha el is indul, huzamosabb ideig működjön. Pedig egyértelműen mindenki csak profitálna belőle – és ezt a cikkben jelzett, és egyéb, már hálózatokat is magában foglaló rendszerek tapasztalatai és eredményei egyértelműen bizonyítanak.

Kurzusaim a 2009. őszi félévre

Tudom, hogy kicsit perverz gondolatnak tűnik még júliusban előhozakodni az őszi félév dolgaival, de ha már elkészültem a kínálattal, és a kurzusaim oldalán már ki is listáztam a programot, ideje ehelyütt is felhívnom rá a kedves hallgatók becses figyelmét. Ugyanis nyár van, de tudjuk, a vakáció egyetemi értelmezése különbözik egy átlagosnak mondható, hétköznapi, kikapcsolódást sejtető …

Bölcsészet 2.0

Furcsa egybeesésnek is vélhetnénk azt, ahogyan két hír egymást követően kerül be az ember RSS-olvasójába: az egyik arról szól, hogy EU-s koordinációval és keretekkel vizsgálják annak lehetőségét, hogy a diploma illetve a különböző fokozatok odaítélésénél legyen egy olyan opció, hogy figyelembe veszik azt a tudást, amit nem oktatási keretek között sajátít el az illető, hanem …

Twitter az egyetemen

Igen, már megint a Twitter. Most viszont egy olyan érdekes kísérletről olvastam, ami mellett nem lehet csak úgy, egyszerűen elmenni: a ReadWriteWeb számol be Monica Rankin, a University of Texas történelem professzorának újításáról, ami abban áll, hogy minden héten egy aktuális kulcsszó (vagyis ugye hashtag) köré szervezve arra kéri a hallgatókat, hogy a Twitteren küldözgessék …