Kurzusaim a 2010. tavaszi félévre

Mivel hamarosan indul a kurzusfelvétel első hulláma, éppen itt az ideje bejelentenem, hogy milyen kurzusajánlattal rukkoltam elő a tavaszra nézvést. BA szinten visszatér a Cristian Rékával közösen tartott Film Theories előadás, amely immáron második alkalommal épül az Encounters of the Filmic Kind kötetre (ezt – előre szólok – nagyon kedvezményes áron lehet majd beszerezni a …

Hallgatók csalogatása 2.

Nagyjából két és fél éve már annak, hogy két rendhagyó álláshirdetés kapcsán felvetettem, mi lenne, ha a hallgatókat is valami ötletes, rendhagyó, éppen az őket megszólító csatornát kihasználva terjesztett videóval próbálnánk meggyőzni arról, miért éppen a mi képzésünket válasszák. Valójában volt már valami hasonló próbálkozás, de úgy tűnik, az eredeti példa feldolgozásában egy kanadai egyetem …

Szoftver és szakdolgozat: nem csak a témát kell megfelelő szinten ismerni

A héten kellett benyújtania a januári államvizsgákra jelentkező hallgatóknak a szakdolgozatot, amelyhez a nyomtatott példányok mellett a forrásdokumentumot is csatolni kell valamilyen adathordozón. Mivel a jövő félévtől bevezetésre kerülő online szakdolgozati feltöltőrendszer oktatói részét már most használjuk, ezért a feltöltéseket én végeztem el a hallgatók helyett (ami persze magát a rendszert is tesztelte). Sajnos a dolgozatok előkészítése – sok éves tapasztalat erősödött most is meg – finoman szólva is hagy némi kívánni valót maga után, pedig egy szöveges fájl megírása szövegszerkesztő segítségével nem hinném, hogy egy hallgató számára problémát kellene okozzon – pláne akkor, ha 3 ill. 5 éve minden évben több szemináriumi dolgozatot és egyéb feladatot kellett megoldania. Mégis így van, ami már két okból csalódás számomra: 1) elvileg a mostani felsőoktatásban résztvevő generáció már eleve szövegszerkesztővel indított ilyen-olyan szövegezési feladatait ellátandó (én még anno mechanikus, később elektromos írógéppel pötyögtem be első szemináriumi dolgozataimat); 2) elvileg a munkaerőpiacon egy irodai szoftvercsomag behatóbb ismerete nélkül már alig lehet elhelyezkedni (nyilván itt a diplomás elvárásokról van szó), és a hallgatónak bizony van lehetősége elsajátítania az ilyesféle alkalmazások fortélyait. Van néhány alapvető művelet, amely kifejezetten fontos egy szakdolgozat rendes formázásához, és amelyeket igenis készségszinten kellene alkalmaznia egy bármilyen területen végző hallgatónak. Sorolom (szakdolgozat szempontjából): oldalszámok beillesztése, formázása; címlap készítése; tartalomjegyzék generálása; lábjegyzetek beszúrása; szakasz- és oldaltörések beszúrása; bekezdések és címsorok formázása. Ennyi, és nem több. A mai szövegszerkesztők szerintem ezeket alapszinten támogatják, és nem is kell túl nagy geek-faktor ahhoz, hogy ezeket használni tudjuk.

Az internet ellehetetleníti az egyetemeket?

A Metazin egy érdekes feltevést boncolgat, miszerint a 21. században az internet elterjedésével, ahogy az egyetemek is egyre inkább előtérbe helyezik az online tartalmakat, az oktatók tulajdonképpen maguk alatt vágják a fát, hiszen a felvett előadások bármikor visszanézhetőek, ergo nincs szükség félévente-évente felvenni őket a kurzusok közé – elég lenne egy kattintás. A meglátás szerint

„[l]ehet, hogy az idén iskolát kezdő gyerekek lesznek az utolsó generáció, amely még tudja, mit jelent egyetemre járni, kollégiumban lakni, beülni egy professzor előadására. Az egyetemi alapképzés ugyanis forradalmi átalakulás előtt áll. Az internet a napilapok után az egyetemeket is ellehetetleníti” – jósolja Zephyr Teachout New York-i jogászprofesszor a Slate webmagazin közgazdasági blogjában.

Első ránézésre is sántít a párhuzam a nyomtatott vs. online sajtó tekintetében, hiszen mind történetileg, mind technikailag, mind lényegileg különböző dolgokról van szó, de már csak azért is problémás a felvetés, mert azt feltételezi, hogy az egyetemi anyag (tudásanyag, kurzusanyag, felépítés, nem beszélve a metodológiáról) bizony stagnál. Vagyis valaki egyszer kidolgozta, és akkor “ott van”. Csakhogy ha ez így lenne, akkor nyilván nem az internet eljövetele vetné fel annak kérdését, hogy az egyetemi oktatás jövője humán erőforrás tekintetében tartható-e, hiszen néhány vaskos kötettel (ha korábbra megyünk, akkor tán még a kőtábla is jöhet) már réges régen meg lehetett volna oldani a váltást. Számomra kissé meglepő, hogy éppen egy egyetemi professzor nem gondolja azt, hogy a tananyag évről évre képes változni – nem hiszem, hogy csak az ő szakterülete lenne az, ahol bizony néhány online videó előadással el lehetne intézni negyven évre előre az egyetemi tematikát.

Blogra fel, hallgatók!

Éppen az imént állítottam be egy új blogot a Digital Theory című kurzusnak, mert sajnos a korábbi, ingyenes tárhelyen futó installációval egyre több probléma adódott, ráadásul egyre inkább az volt az érzésem, hogy nem könnyű rávenni a hallgatókat arra, hogy életben tartsanak egy ilyen felületet – pedig, szoktuk mondani, csak be kell lépni, és már …

Felhő a felsőoktatás felett?

Cloud? Amikor naponta email csatolmányok tengerével kell megküzdenem, pláne amikor egyes dokumentumok negyvenezredik változatával, akkor sürgetőnek érzem, hogy végre a felsőoktatás is szánja el magát végérvényesen legalább kötelező kiegészítő irodai megoldásként a felhő használatát. Persze ennek a mondatnak inkább nyitott kapukat döngető lőzungnak kellene lennie, de sajnos a tapasztalat azt mutatja, hogy míg az üzleti szférában – legalábbis a Computerworld egyik cikke szerint – az asztali irodai alkalmazások mellett egyre nagyobb teret nyer mondjuk a Google Dokumentumok, addig a felsőoktatásban legfeljebb egy-egy szeminárium vagy kisebb kezdeményezés használja ki az egyre szélesebb lehetőségeket, intézményi szinten azonban mintha mindenki a központi licenszek bűvöletében élne, azoktól várna megoldást a fejlődésre (vagy leginkább a status quo fenntartására). Tavaly debütált a Kodolányi János Főiskolán a Google Apps, ami arra engedett következtetni, hogy talán megmozdul valami a magyar felsőoktatásban, de egyelőre nemhogy nincs elmozdulás, még a tapasztalatokról sem hallunk egy szót sem (lehet, hogy ez is hozzájárul ahhoz, hogy egy helyben toporgunk). Míg a válság és az IT büdzsék vagdosása az üzleti szférában azonnali lépésre kényszerített sokakat, addig az egyébként éppen az innovációt hirdető felsőoktatási szektor (ahol ugye szintén nem kis kérdés a költség!) sajnos mindezidáig nem mutatott fel különösebb érdeklődést a legújabb alkalmazások iránt.