Ne másolj, mert bünti lesz!

Szegeden újabb “nagyhal” került horogra, egy fénymásolással foglalkozó cégnél 2500-as nagyságrendben találtak beszkennelt könyvcímeket, azaz valószínű már egy példányt sem kellett megvenni a könyvből ahhoz, hogy valaki lefénymásoltassa. Az ügyben 400 kiadó érintett, a magánkiadásoktól számítva a legnagyobb kiadókig széles a paletta. Kérdés, hogy mennyi idő kellett ennek az állománynak az összegyűjtéséhez? Valószínűleg hosszan és módszeres történt. Talán az internetre vagy fájlcserélőkre is felkerültek a beszennelt jogvédett művek? A Kiadók Másolás Ellenes Munkacsoportja figyelemmel kíséri az ügyben a fejleményeket. (forrás: nemasolj.hu)

Bár Szegedet folyamatosan megtalálják ilyesmi hírekkel (emlékezzünk, anno még a kereskedelmi televíziók esti bulvárjaiban is ott szerepeltek a hasonlatos hírek, ráadásul azt is megtudhattuk akkor, hogy a szegedi hallgatók döntik romba Hollywoodot is a filmek letöltésével…), azért a jogvédők szvsz jobban tennék, ha inkább valami megoldáson törnék a fejüket a mellkas veregetése helyett, ugyanis például ez az ügy sokkal inkább tünete a magyar szerzői jogi helyzetnek, semmint a rákfenéje. Persze nyilván nehéz elgondolkodni a miérteken, pláne az életszerű javaslatokon, de talán időszerű lenne.

A hallgatók számára a könyvtárak helyben olvasásra vagy kölcsönzésre kínálhatnak könyveket, sőt ma már helyben olvasásra a könyvek digitalizált változatát is elérhetővé tehetik. (forrás: E.SZER.INT)

Egyszer volt (nem is igaz: többször), hol nem volt (ez sem igaz: pl. éppen Szegeden, jelen időben is), volt egyszer egy külhonból érkezett hallgató (csak a pontosítás kedvéért: nem egyszer, és nem egy hallgató, és ismét csak indokolt a jelen idő – sőt, horribile dictu, a jövő idő is), és amikor az első szemináriumi alkalommal jeleztük, hogy a fénymásolatot hol tudja megkaparintani, félénken jelentkezett, hogy ő nem szeretné fénymásolgatni, nem is érti, miért is kellene, hát nincs a könyvtárnak digitális kölcsönző rendszere, amin keresztül ő megadott könyveket, szövegeket a notebookján olvashatná, majd a kölcsönzés lejártával természetesen már nem olvasgathatná tovább? Hát, nincs. A fenti idézet tanúsága szerint olyan valahol van, hogy helyben elérhető a könyvek digitalizált változata – de, kérem tisztelettel, mi indokolja a röghöz kötöttséget? Na, amikor fénymásolatokon kesergünk, talán a hozzáálláson kellene elgondolkodni. Szerintem.