Interaktív történet a Twitteren

A Mashable számol be arról, hogy Neil Gaiman a BBC Audiobooks America felkérésére a Twitter segítségével indította útjára azt a kísérletet, aminek során a felhasználók csiripelik össze egy készülő regény egyes mondatait. A #bbcawdio hashtag-re érkező egysorosokat összegyűjtik, és megpróbálják belőle kihozni a legjobb történetet, amit aztán hangoskönyvként ingyenesen elérhetővé tesznek az interneten is. A […]

Hallgatók online aktivitása és az egyetemi online jelenlét

Amikor anno átvettem a tanszéki honlap kezelését, azonnal olyan funkciókat kezdtem beépíteni, amivel szóra lehet bírni a hallgatókat, meg lehet őket szólítani és valamiféle párbeszédet lehet beindítani. Akkor a fórum volt ez a megoldás, ami tökéletes kudarc volt – egy lélek (mégha online lélek) sem jelentkezett be, szólt hozzá. Ezt követően a Ning segítségével egy saját közösségi hálózatot szerettem volna létrehozni, ami már nagyobb siker volt, de még mindig inkább arról szólt, hogy ha meghívtam valakit email címe alapján, az elfogadta a meghívást, esetleg feltöltött egy profil képet, és ennyi. Voltak persze már olyanok, akik képeket, videókat és zenét is megosztottak, de nem sikerült fenntartani az aktivitás szintjét, nem sikerült odaszoktatni tartósan senkit – se oktatót, se hallgatót. Az Intézeti honlap első verziójánál ezért nem erőlködtem: csak az RSS és a hírlevél lett beharangozva, amit azonban meglepően kevesen használnak. A múlt héten kezdődött és nemrég befejezett ráncfelvarrás azonban mindezen tapasztalatokat követően egy pici kísérlet is volt, ugyanis az eddigi szokástól eltérően magán a honlapon nem jelentettem be az új dizájn élesítését, nem kapacitáltam senkit, hogy nézzen körül, hogy írja meg a véleményét, hogy jelezze, ha valami hibát észlel, sőt, az email értesítést is kihagytam. Azonban az Intézet Twitter fiókján keresztül egy rövid üzenettel tudattam, hogy megújult az oldal – ami aztán automatikusan ment a Facebook-ra, majd felkerült az iwiw-re is (utóbbit még az élesítés napján, 11-én küldtem körbe, és ma érkezett meg a címzettekhez – rosszabb, mint a Magyar Posta…). Perceken belül mérhetően megnőtt az oldal látogatottsága, és a nyári szünet ellenére annyian kattintottak, hogy megnézzék, miről is van szó, mint az eddigi legforgalmasabbnak számító szorgalmi időszak napjaiban. Az eredmény alapján egyértelműen kijelenthető, hogy a felsőoktatási online stratégiák nagyrészt elmaradottak és továbbra is nélkülözik a hatékonyságot.

Twitter az egyetemen

Igen, már megint a Twitter. Most viszont egy olyan érdekes kísérletről olvastam, ami mellett nem lehet csak úgy, egyszerűen elmenni: a ReadWriteWeb számol be Monica Rankin, a University of Texas történelem professzorának újításáról, ami abban áll, hogy minden héten egy aktuális kulcsszó (vagyis ugye hashtag) köré szervezve arra kéri a hallgatókat, hogy a Twitteren küldözgessék […]

Twitter – felfüggesztve

UPDATE: Az éjszaka folyamán visszaállították a fiókomat, pedig a hibabejelentésem még feldolgozás alatt van. Nyilvánvaló, hogy tömegesen előforduló problémáról volt szó, és ennek megfelelően igen gyorsan jártak el a support-nál, de mindenképpen figyelemre méltó a gyorsaságuk. Danke! Épp az imént vettem észre, hogy kedvenc csiripelő szolgáltatásom úgy döntött, felfüggeszti a fiókomat. Az ok egyszerű: úgy […]

Twitterizált WordPress

Nemrég találtam rá, a WordPress frissítése közben egy olyan előremutató, kitűnő ötletre, ami valószínűleg poénként indult, de ezen azért jóval túlmutat: nevetségesen hangzik, de arról van szó, hogy egy blog sablonja megváltoztatja egy cég belső kommunikációját! A WordPress fejlesztői az Automattic munkatársaiként ugyanis minden lehetséges eszközt használtak ugyan annak érdekében, hogy eredményesen tudjanak egymással kommunikálni, ám mindegyik lehetőségben találtak valami problémát, mígnem kifejlesztettek maguknak egy olyan eszközt, ami megváltoztatta a kommunikációs folyamatot. Mivel mindegyikük a Twitteren lógott, és sok esetben a mikroblog szolgáltató felületén szólították meg egymást, adaptálták a felület és a kezelés egy részét az általuk fejlesztett blogmotorra, így született meg a P2 elnevezésű sablon, ami egyszerre mikroblog, fórum és problémamegoldó felület. Az egész talán nem is azért érdekes, mert egy érdekes kísérletet jelent, hanem azért, mert az implementálás mélyén az a meglátás húzódik, miszerint a munkatársak által már elsajátított és maximálisan (ki)használt kommunikációs csatornát és formát kell használni és alkalmazni “hivatalosan”, elsőszámú vállalati kommunikációs megoldásként is. Érdemes elgondolkodni a példa tanulságán, minthogy saját környezetünk lehet a legeklatánsabb példája annak, ahogyan a kommunikációs stratégiáink folyamatosan átalakulnak (pl. miért van az, hogy egyszerűbb valamelyik közösségi oldalon, vagy annak üzenetküldő szolgáltatásával, netán a Twitteren felvenni a kapcsolatot, megosztani az élményeket? És ha már így van, miért ne lehetne kihasználni a szokások átalakulását hatékonyabb kommunikáció elérése érdekében?).

Twitter és kulturális analitika

Azon gondolkoztam a múltkor, hogy vajon milyen hatása lesz annak, hogy mostanra kicsiny hazánk digitális írástudói is egyre nagyobb számban jelennek meg a Twitteren, főleg kulturális analitika szempontjából, hiszen érdekes lenne vizsgálni, milyen kulturális megosztási folyamatok és formák burjánzanak (azon túl persze, hogy például képeket és immáron dokumentumokat is könnyedén oszthatunk meg másokkal, nem említve […]