Újabb konferencia-hacking próbálkozás

Alig több, mint egy éve próbálkoztunk egy kicsit feldobni egy konferenciát jó szándékú hackeléssel, ám akkor nem sikerült teljes mértékben kivitelezni a tervet – most azonban, ha minden előrejelzés valóra válik, egy újabb próbát teszek, kicsit összetettebb formában. Csütörtökön indul a Sensation, Perception, Mediation konferencia Szegeden a Vizuális Kultúra és Irodalomelmélet Tanszék szervezésében, ahol a […]

Csiripelő tudomány

Nyilván nem volt akkora hír, hogy a televízió híradóit, vagy akár a portálok címlapjait elfoglalja, de azért mégis fontos, jelzésértékű lépés az MLA részéről, hogy immáron egy Twitter-üzenetre is lehet szépen, szabványos, tudományosan megalapozott módon hivatkozni. Miért olyan érdekes ez? Egyrészt azért, mert a Twitter fontossá vált: gondoljunk csak azokra az esetekre, amikor egy-egy csirip adta […]

O’Reilly vs. Poole az online identitásról

Az alábbi beszélgetésben Tim O’Reilly és Chritopher Poole osztja meg gondolatait az online identitás különböző megközelítéseiről utóbbi Web 2.0 Summit-on elhangzott előadását követően, amelynek a legtöbbet idézett mondata a “Facebook and Google do identity wrong, Twitter does it better” volt. Poole röviden kifejti, miért gondolja így, majd O’Reilly kicsit árnyalja a képet – szerintem azonban […]

Konferencia-hack

Nem kell megijedni (vagy örömködni), a tengerentúlon így hívják azt a tevékenységet, amikor a hivatalos program mellett különféle mellékszálakat iktatnak be a konferencia látogatói (vagy akár maguk a szervezők), például Twitter-csatornán közvetítenek, vagy valós idejű chat-et indítanak. Ez több szempontból is jó dolog: egyrészt már a konferencia indulása előtt be lehet indítani a társalgást, másrészt […]

A választás nyertese a web

Nem szeretnék semmiféle párhuzamot vonni korábbi, más térségben, más kontextusban történt választásokkal, de tény, hogy tegnap Magyarországon a közösségi web, a blogoszféra illetve az online média ellopta a választási dicsőséget, és az a furcsa, már-már paradox helyzet állt elő, hogy a politikai katarzis átadta helyét egy meglepően ötletes, kreatív, és – valljuk be – élvezetes közösségi párbeszédnek, amely a politikai intézményeket tárgyalta ki valós időben, egyfajta metakommunikációs hack formájában. Ha valaki győzte frissíteni a Twitter-csatornákat, jól láthatta, hogy percenként 60-90 csirippel jelent meg valami a választási helyzettel kapcsolatban, melyek tartalma hol a kiszivárgott százalékokat közölte, hol valami tréfás megjegyzést hangoztatott, hol pedig tudósított a sorbanállásról vagy valamelyik pártrendezvényről. Mindeközben néhány blog, melyek már előzetesen is be voltak harangozva a mainstream médiában, elérhetetlenné vált, hiszen a hivatalos kampánycsend lejártával azonnal publikálni kezdte a feldolgozottságnak megfelelő eredményeket. A Mandíner például egész gyorsan megadta magát a terhelés alatt, de a szerkesztők pillanatok alatt átirányították az érdeklődőket a Tumblr-en létrehozott mikroblogra, amely már kitűnően állta a kattintáscunamit, így folyamatosan ontotta is az információt. Mindeközben a televíziós adások kényelmetlen helyzetükben további kattintásokat generáltak, és talán soha nem volt még ekkora hatása annak, hogy egy műsorvezető a webes felületek felé terelte a nézőket: bénultságukban a stúdiókban helyetfoglalók is csak monitorjaikat bámulták (ahol volt persze), de a furcsa helyzetben nem mondhattak semmit. (A TV2-ben Szabados Krisztián élő adásban elkottyantotta, hogy bizony vannak ám adatok, csak a megfelelő helyen kell nézni, mire a gyorsan elrendelt szünetben politológus partnerei is odasereglettek csodát látni.)