Elektronikus tankönyveket az oktatásba!

Néha napján a kezembe kerül a Metropol, és így a szerdai számban ráleltem egy érdekes részre: a Metropol és a Primus Capital által közösen meghirdetett pályázat a döntőhöz ért, ahol az egyik esélyesként az az ötlet szerepel, miszerint váltsa le a nyomtatott könyveket az elektronikus tankönyv az oktatásban. Az érv egyszerű: ne kelljen azt a […]

Kindle Whispercast – eszközmenedzsment felsőfokon

Bár folyamatosan minden alapot nélkülöző optimizmusnak bélyegzik azt, amikor előadom, hogy nem is lenne olyan megoldhatatlan, hogy mondjuk egy első éves egyetemista kezébe adhatnánk egy olvasóeszközt, amire félévente-évente (a kurzusoknak megfelelően) menetrend szerint megérkeznének a szükséges olvasmányok, illetve tudós tanulmányok, így gyakorlatilag nem pusztán a sokat ócsárolt fénymásolási szürke-fekete gazdasági szegmenst lehetne minimálisra redukálni, de […]

E-tankönyves forradalom? (Avagy az Apple feltalálja a tankönyvet)

E-tankönyvek iPad-re Gonosz leszek: ennél jóval többet vártam az Apple-ről tankönyv fronton, pláne azt követően, hogy az Isaacson-biográfiában Jobs rengeteget filózott azon, hogyan is lehetne valóban megreformálni azt, ahogyan eddig tanultunk. Kedves poszt-jobsi Apple, tessék csak figyelmesen olvasni Jobs elképzelését: azt kell megreformálni, ahogyan eddig tanultunk! Amit most ugyanis az Apple bemutatott, nem erről szól, sőt: […]

Félévi előadástrend – fogadalom nélkül

A múlt félévben beharangoztam, hogy csak Prezit használok előadásokhoz, és be is tartottam, ami nagy szó, volt is szédülés rendesen, bár a végére igyekeztem finomabban navigálni, jobban csoportosítani a mondanivalókat – hiába, a nagy szabadságban az ember lassabban szorítja magát a logikai kapcsolatok egyértelmű hangsúlyozására. Miután manapság már rengetegen cuppannak rá a Prezire, és egyre […]

Az internet ellehetetleníti az egyetemeket?

A Metazin egy érdekes feltevést boncolgat, miszerint a 21. században az internet elterjedésével, ahogy az egyetemek is egyre inkább előtérbe helyezik az online tartalmakat, az oktatók tulajdonképpen maguk alatt vágják a fát, hiszen a felvett előadások bármikor visszanézhetőek, ergo nincs szükség félévente-évente felvenni őket a kurzusok közé – elég lenne egy kattintás. A meglátás szerint

„[l]ehet, hogy az idén iskolát kezdő gyerekek lesznek az utolsó generáció, amely még tudja, mit jelent egyetemre járni, kollégiumban lakni, beülni egy professzor előadására. Az egyetemi alapképzés ugyanis forradalmi átalakulás előtt áll. Az internet a napilapok után az egyetemeket is ellehetetleníti” – jósolja Zephyr Teachout New York-i jogászprofesszor a Slate webmagazin közgazdasági blogjában.

Első ránézésre is sántít a párhuzam a nyomtatott vs. online sajtó tekintetében, hiszen mind történetileg, mind technikailag, mind lényegileg különböző dolgokról van szó, de már csak azért is problémás a felvetés, mert azt feltételezi, hogy az egyetemi anyag (tudásanyag, kurzusanyag, felépítés, nem beszélve a metodológiáról) bizony stagnál. Vagyis valaki egyszer kidolgozta, és akkor “ott van”. Csakhogy ha ez így lenne, akkor nyilván nem az internet eljövetele vetné fel annak kérdését, hogy az egyetemi oktatás jövője humán erőforrás tekintetében tartható-e, hiszen néhány vaskos kötettel (ha korábbra megyünk, akkor tán még a kőtábla is jöhet) már réges régen meg lehetett volna oldani a váltást. Számomra kissé meglepő, hogy éppen egy egyetemi professzor nem gondolja azt, hogy a tananyag évről évre képes változni – nem hiszem, hogy csak az ő szakterülete lenne az, ahol bizony néhány online videó előadással el lehetne intézni negyven évre előre az egyetemi tematikát.

Felhő a felsőoktatás felett?

Cloud? Amikor naponta email csatolmányok tengerével kell megküzdenem, pláne amikor egyes dokumentumok negyvenezredik változatával, akkor sürgetőnek érzem, hogy végre a felsőoktatás is szánja el magát végérvényesen legalább kötelező kiegészítő irodai megoldásként a felhő használatát. Persze ennek a mondatnak inkább nyitott kapukat döngető lőzungnak kellene lennie, de sajnos a tapasztalat azt mutatja, hogy míg az üzleti szférában – legalábbis a Computerworld egyik cikke szerint – az asztali irodai alkalmazások mellett egyre nagyobb teret nyer mondjuk a Google Dokumentumok, addig a felsőoktatásban legfeljebb egy-egy szeminárium vagy kisebb kezdeményezés használja ki az egyre szélesebb lehetőségeket, intézményi szinten azonban mintha mindenki a központi licenszek bűvöletében élne, azoktól várna megoldást a fejlődésre (vagy leginkább a status quo fenntartására). Tavaly debütált a Kodolányi János Főiskolán a Google Apps, ami arra engedett következtetni, hogy talán megmozdul valami a magyar felsőoktatásban, de egyelőre nemhogy nincs elmozdulás, még a tapasztalatokról sem hallunk egy szót sem (lehet, hogy ez is hozzájárul ahhoz, hogy egy helyben toporgunk). Míg a válság és az IT büdzsék vagdosása az üzleti szférában azonnali lépésre kényszerített sokakat, addig az egyébként éppen az innovációt hirdető felsőoktatási szektor (ahol ugye szintén nem kis kérdés a költség!) sajnos mindezidáig nem mutatott fel különösebb érdeklődést a legújabb alkalmazások iránt.