Tudomány, kutatás és a web

Ismerve az internet illetve a web történetét, eredeti (vagy később rárakódott) céljait, mindig megdöbbenek azon, amit az alábbi előadásának elején Dan Cohen is említ, hogy a kutatók, tudós emberek (és itt sajnos leginkább rólunk, bölcsészekről van szó) milyen ellenérzéssel, szkepszissel viseltetnek az új (vagy nem is olyan nagyon új) technológiák iránt. Mind a mai napig […]

A digitális tudattalan

Ezzel a címmel adok elő a III. Magyar Pszichoanalitikus Filmkonferencián, és szokásomhoz híven ismét megosztom az előadáshoz használt prezit. Az előadásban annak az elméleti lehetőségét boncolgatom néhány példán keresztül, hogy vajon van-e a digitális kultúrának a pszichoanalízis szempontjából érdekes aspektusa, illetve hogy a pszichoanalízisben felfedezhető-e olyan, a digitális kultúrában később kibontakozott logika vagy alapelv, amely […]

Félévi előadástrend – fogadalom nélkül

A múlt félévben beharangoztam, hogy csak Prezit használok előadásokhoz, és be is tartottam, ami nagy szó, volt is szédülés rendesen, bár a végére igyekeztem finomabban navigálni, jobban csoportosítani a mondanivalókat – hiába, a nagy szabadságban az ember lassabban szorítja magát a logikai kapcsolatok egyértelmű hangsúlyozására. Miután manapság már rengetegen cuppannak rá a Prezire, és egyre […]

Vonnegut intelme

Most, hogy a disszertáció végre olyan állapotban van, hogy már egy képernyős proof-readingen átesett, és éppen a nyomtatott verzión keresztüli ellenőrzés folyik, észrevettem, hogy néhol egészen tobzódom a pontosvessző alkalmazásában – így egészen konkrétan fejbevágott Vonnegut azon intelme fiatal írók számára, miszerint ezt az írásjelet bizony el kell hagyni, tilos használni. Most ezen elgondolkodom, és […]

Parveen Adams Lynch Inland Empire c. filmjéről

Amikor jó néhány éve, még a The Spectral Body előtt a könyv alapját is adó dolgozat ürügyén kellett Parveen Adams-szel konzultálnom elég sokat, hihetetlenül inspiráló volt, amit mondott a beszélgetéseink során, és tulajdonképpen neki köszönhető, hogy az elemzések koherens elméleti keretet kaptak, illetve sikerült fogást találni a vizsgált filmeken. Furcsa, hogy most a disszertáció írásakor ugyan […]

Az internet ellehetetleníti az egyetemeket?

A Metazin egy érdekes feltevést boncolgat, miszerint a 21. században az internet elterjedésével, ahogy az egyetemek is egyre inkább előtérbe helyezik az online tartalmakat, az oktatók tulajdonképpen maguk alatt vágják a fát, hiszen a felvett előadások bármikor visszanézhetőek, ergo nincs szükség félévente-évente felvenni őket a kurzusok közé – elég lenne egy kattintás. A meglátás szerint

„[l]ehet, hogy az idén iskolát kezdő gyerekek lesznek az utolsó generáció, amely még tudja, mit jelent egyetemre járni, kollégiumban lakni, beülni egy professzor előadására. Az egyetemi alapképzés ugyanis forradalmi átalakulás előtt áll. Az internet a napilapok után az egyetemeket is ellehetetleníti” – jósolja Zephyr Teachout New York-i jogászprofesszor a Slate webmagazin közgazdasági blogjában.

Első ránézésre is sántít a párhuzam a nyomtatott vs. online sajtó tekintetében, hiszen mind történetileg, mind technikailag, mind lényegileg különböző dolgokról van szó, de már csak azért is problémás a felvetés, mert azt feltételezi, hogy az egyetemi anyag (tudásanyag, kurzusanyag, felépítés, nem beszélve a metodológiáról) bizony stagnál. Vagyis valaki egyszer kidolgozta, és akkor “ott van”. Csakhogy ha ez így lenne, akkor nyilván nem az internet eljövetele vetné fel annak kérdését, hogy az egyetemi oktatás jövője humán erőforrás tekintetében tartható-e, hiszen néhány vaskos kötettel (ha korábbra megyünk, akkor tán még a kőtábla is jöhet) már réges régen meg lehetett volna oldani a váltást. Számomra kissé meglepő, hogy éppen egy egyetemi professzor nem gondolja azt, hogy a tananyag évről évre képes változni – nem hiszem, hogy csak az ő szakterülete lenne az, ahol bizony néhány online videó előadással el lehetne intézni negyven évre előre az egyetemi tematikát.