A tér és a szubjektum

Mivel mostanában éppen a szubjektum és a tér kapcsolata foglalkoztat az újmédia és a kiterjesztett valóság ürügyén, sorozatosan jönnek azok a megerősítések, amiket korábban többnyire csípőből röhögött ki a tudós közönség egy bizonyos Jacques Lacan mindenféle fejtegetéseivel kapcsolatban. Például azt találta mondani a jó francia pszichoanalitikus, hogy a szubjektum nem a térbe születik, hanem el […]

A digitális tudattalan

Ezzel a címmel adok elő a III. Magyar Pszichoanalitikus Filmkonferencián, és szokásomhoz híven ismét megosztom az előadáshoz használt prezit. Az előadásban annak az elméleti lehetőségét boncolgatom néhány példán keresztül, hogy vajon van-e a digitális kultúrának a pszichoanalízis szempontjából érdekes aspektusa, illetve hogy a pszichoanalízisben felfedezhető-e olyan, a digitális kultúrában később kibontakozott logika vagy alapelv, amely […]

Derrida színt vall

Sokszor elmerengtem már azon, hogy vajon Jacques Derrida, amikor meghirdette hantológiai programját, és egyáltalán, amikor fantomról, visszatérő kísértetekről beszélt, akkor miért feledkezett meg arról a nüanszról, hogy megemlítse egyébként nagyon jó barátját (Lacan elleni egyik fő szövetségesét) Nicolas Abrahamot, vagyis Ábrahám Miklóst és persze Török Máriát, akik elég sokat beszéltek a fantomelméletről és annak klinikai […]

Parveen Adams Lynch Inland Empire c. filmjéről

Amikor jó néhány éve, még a The Spectral Body előtt a könyv alapját is adó dolgozat ürügyén kellett Parveen Adams-szel konzultálnom elég sokat, hihetetlenül inspiráló volt, amit mondott a beszélgetéseink során, és tulajdonképpen neki köszönhető, hogy az elemzések koherens elméleti keretet kaptak, illetve sikerült fogást találni a vizsgált filmeken. Furcsa, hogy most a disszertáció írásakor ugyan […]