-
Űrlényesdi a kilencedik kerületben
A District 9 olyan erősen kezdett a mozin kívül, hogy őszintén szólva félő, hogy – sok más hasonló esetben is – mire a néző beül a székébe és vászonra emeli tekintetét, nem marad más, csak a marketing morzsák utóíze. Bár a Johannesburg fölött ragadt és gettósított idegenek története nem az évszázad filmje, kétségtelenül frissen hat…
-
Nyelvlecke Tarantinótól
Kezdem ott, hogy soha nem voltam Tarantino-fan, nem tartom kivételes zseninek, sem akkora megújítónak, amekkorának sokan tartják, és kifejezetten rühellem az erőszakhoz való viszonyának vizuális kiélését. Mindezek mellett legújabb filmje, a Becstelen Brigantyk méltán nevezhető az év egyik legjobb filmjének, és méltán jósolhatjuk, hogy bizony évek múltán is emlegetni fogjuk. A film ugyanis olyan sikeresen…
-
Pusztuló New York és a Zöld Pukkancs
Igyekszem behozni a lemaradásomat, és a megtekintett filmekről rendben beszámolni – pláne akkor, ha olyan csúfos lemaradásokat sikerül pótolni, amit már illet volna korábban “letudni” (igen, ez volt anno a projekt). Ezen a héten a Cloverfield és A hihetetlen Hulk volt soron, és le kell szögeznem, hogy negatív előítéleteim ellenére két igen élvezetes filmet sikerült…
-
Meginvitált borzongás, mely csak nem jön
Egy horror film, kérem tisztelettel, minimum ijesszen meg, különben nem horror film. Legalábbis mint horror film alapvetően bukásra áll. Tegyük rögtön hozzá, hogy a főhős nézőpontjára szűkített látómező, az atmoszféra zajaival és kötelezően nyavíkolós hegedűkísérettel nem ijeszt meg, sőt, idegesít, hogy ennyire könnyűnek gondolja az igen tisztelt filmkészítő a kedves nézőt mint prédát, mert hogy…
-
Egy puccs a sok közül
Nem értek egyet azokkal a fanyalgókkal, akik a Valkűr című filmet egy lesajnáló, ám érdemben kibontatlan kritikával illetve máris a süllyesztőt emlegetik, vagy látatlanban ítélkezve minősítik nem túl hízelgőn Bryan Singer dolgozatát olyasféle megjegyzésekkel, hogy attól még nem lesz valami jó film, hogy brit színészek játszanak német összeesküvőket – sőt, a Tarantino-mozi hullámában fejét felütő,…
-
Ex-házastársas
Egészen érdekesen indul a 2005-ben készült, de nálunk csak nemrégiben bemutatott A nő másik arca, amely címnek semmi értelme, és még csak az eredeti cím őszinteségét sem adja vissza, de még csak gender szempontjából és tematikailag is melléfogás – annyiban azonban talán mégis találó, hogy bizony itt a dialogizált, verbális nemi párbaj elég egyoldalúra sikeredett.…