-
Updaptation és remake: Invázió
Hagyjuk a “hivatásos” kritika fanyalgását az Invázió című film kapcsán, ami nyilván azért jutott osztákyrészéül, mert egy filmtörténeti klasszikus nem is első feldolgozásaként készült meghódítani a közönséget. Hagyjuk, mert ha belebocsátkoznánk Don Siegel (Invasion of the Body Snatchers [1956]) vagy Philip Kaufman (Invasion of the Body Snatchers [1978]) rendezésének felelevenítésébe Oliver Hirschbiegel dolgozata kapcsán, akkor…
-
Belviszály a szuperhősöknél – avagy hidegháború és atomcsapás képregény módra
Nem vagyok egy nagy képregény rajongó, sőt, annak ellenére, hogy rendszeres fogyasztója voltam a megboldogult Kockás magazinnak, valamint néhány minőségi képregénnyel is rendelkeztem gyerekkoromban, valahogy kimaradt a batman-superman-stb. őrület, ennek következtében majd’ minden, ami ebben a témakörben kötelező körnek számít. A képregények adaptációi sem hatnak meg túlságosan, pláne azok nem, amelyek igyekeznek a filmben cinkos…
-
Kétségtelen kételyek
A dráma illetve színház és a film viszonya az uralkodó adaptációelméleti meglátások szerint minden problémát nélkülöz, hiszen például a dialógus ürügyén rokon művészeti ágak, így nagyon nem is lehet mit beszélni róluk. Ha ezt így gondolja valaki, akkor talán John Patrick Shanley munkája némi kételyt ébreszthet benne, hiszen az igen sikeres színpadi mű még a…
-
Harry Potter, a félvér
A furcsán hangzó cím ötletét a mozijegy adta, és ez akár rossz ómennek is tűnhetett volna, hiszen kiderült, a Harry Potter és a Félvér Herceg véleményem szerint a széria eddigi legsikerületlenebb darabja. Azt most hagyjuk, hogy miben tér el az alapjául szolgáló kötet szövegétől, vagy mennyiben követi azt, eleve huszadrangú kérdés, inkább koncentráljunk magára a…
-
Más tollával éktelenkedni
Nem az a baj, hogy valakinek filmet kellene készíteni, és nincs valamire való ötlete, hiszen majd csak összehoz valami sablont, és akkor az elevickél a mozik kínálatában, két hétig vagy ha nagyon jó a marketing, akkor talán háromig is, hanem az, amikor nincs ötlete, de a másé annyira tetszik neki, hogy bárdolatlanul “újrahasznosítja” azt. De…
-
Sírtól a bölcsőig
Furcsa érzés végignézni David Fincher dolgozatát, amely F. Scott Fitzgerald novellája alapján készült, mert egyrészről egy borzasztóan elnyújtott rétestészta, amely meg sem próbál a felszínen túl kapirgálni, másrészt meg a szokatlan szituáció és a rengeteg felmerülő kérdés mégis továbblendíti az embert minden nyűgén. Szögezzük le: 166 percig egy poénra építeni nehéz ügy, tudta ezt Fitzgerald…