Mostanában egyre több szó esik ehelyütt a digitális bölcsészetről, amely egy új, egyre inkább jelenléttel rendelkező megközelítés, metodológia, gondolkodásmód a bölcsészettudomány területén. Tőlünk nyugatabbra, de főleg az Egyesült Államokban már 20 éve jelen van, egyre ismertebb, egyre több eredményt tud felmutatni, mára már odáig jutott, hogy az MLA idei konvencióján kiemelt helyet kapott a téma megvitatása, és általában véve is úgy tűnik, tartósan átlépte a sajtó ingerküszöbét, ugyanis egyre többen cikkeznek a témáról (a The New York Times például külön sorozatot szentel a témának). Az Apertúra Magazinban megjelent cikkemben igyekeztem összefoglalni a digitális bölcsészet mibenlétét – persze csak nagy vonalakban, a teljesség igénye nélkül, hogy itthon is elkezdjünk beszélni róla.