digitális, egyetem, publikáció

Publikált szakdolgozatok

Azon gondolkoztam nemrég, vajon mekkora felhalmozott tudás, kutatás veszik el a szorosan őrzött szakdolgozatokkal? Egy pillanatra tegyünk félre mindennemű szkepszist és cinizmust, igenis vannak olyan munkák, amelyek érdemben hozzájárulnak a tudós diskurzusokhoz – akár terminológia, akár tematika, megközelítés, akár metódus, vagy netán eredmény szintjén. Az internet penetrációjával tulajdonképpen immáron a szakdolgozó, a fokozatot elnyerő kezében van a szövege sorsa: választhatja a “hulljon rá a feledés homálya” opciót (valljuk meg, sok esetben kívánatos is ez az önkritika), vagy publikálja egyfajta vanity publishing keretében (tudjuk, nem vanity kérdése ez, dehát ez a kissé pejoratív megnevezés ragadt rá a saját kiadású dolgokra, bármily igényesek legyenek is azok). Két olyan hazai példával találkoztam az elmúlt hetekben, amelyek így vagy úgy, de úgy tűnik, bekerültek valamiféle körforgásba, és sikeresen eljuttatták mondanivalójukat, eredményeiket a szélesebb közönség felé is – az egyik Kelemen Zsolt dolgozata, amelyben egy új fogalom, a polyauteurism bevezetését igyekszik indokolni; a másik pedig a szintén szegedi Nagy Gyula munkája, aki az elektronikus olvasási formákról, az e-könyvek hatásáról ír. Két különböző megjelenési modell, kíváncsi vagyok, milyen visszhangja lesz a két fiatalember munkájának. Egy olyan környezetben, ahol másról sem hallunk, csak a plágium veszélyeiről és gyakorlatáról, talán ők mutathatnak egy járható utat: ha nyíltan hozzáférhetővé válik mindenki számára a munka, akkor nagyobb az esélye annak, hogy könnyen azonosíthatóak a gondolatok forrásai is.

Standard

2 thoughts on “Publikált szakdolgozatok

  1. d says:

    hozzátenném: a vizkulton a jobb szakdolgozatoknak azonnali vagy átdolgozás utáni megjelenési lehetőséget biztosítunk az Apertúra Diákmunka rovatában… a lehetőség tehát adott.

Comments are closed.