digitális, konferencia

Konferencia-hack

Nem kell megijedni (vagy örömködni), a tengerentúlon így hívják azt a tevékenységet, amikor a hivatalos program mellett különféle mellékszálakat iktatnak be a konferencia látogatói (vagy akár maguk a szervezők), például Twitter-csatornán közvetítenek, vagy valós idejű chat-et indítanak. Ez több szempontból is jó dolog: egyrészt már a konferencia indulása előtt be lehet indítani a társalgást, másrészt azok, akik nem tudnak jelen lenni, követhetik az eseményeket, harmadrészt pedig interaktívvá lehet tenni az eseményt, ráadásul a fizikai helyszínen túl is. Valami ilyesmit próbálgattunk beindítani a múlt heti konferencia alkalmával, de azonnal a legalapvetőbb problémába botlottunk, ami egyébként – bármennyire is annak tartjuk – nem elszigetelt jelenség: sajnos nem volt az épületben használható wifi. Ez nagyjából meg is tudja ölni a szépen felépített koncepciót, és a hack önmaga ellen fordul: milliók várják (hehe), hogy végre megtudják éppen ki és miről beszél, hogy lássák, ki hol ül, hogy milyen képeket mutat éppen az előadó, erre a csatorna nem frissül, képek sehol. Persze aztán némi időszakos helyváltoztatással igyekeztünk javítani a helyzeten, de ez már azért nem volt az igazi. Plusz még egy ilyen kisebb méretű konferenciára is jó, ha az ember előkészül, például kisebb csapatot gyűjt, hiszen fizikai képtelenség mindenütt ott lenni, mindent megmutatni. De hogy miért is fontos ez az egész?

Talán azért, mert manapság egy konferencia már korántsem egy elszigetelt, szakértők-kutatók által lezárt és frekventált helyszín, ahová csak az arra érdemesek léphetnek be, hanem egy nyílt, tudásmegosztó esemény, amelynek jelentősége és határa nem szorítható négy fal közé. Másrészt sokkal izgalmasabb és produktívabb lehet egy olyan összejövetel, ahol folyamatos interaktív eszmecsere folyik több csatornán is – ehhez vagyunk hozzászokva a hétköznapokban is: multitasking emailen, Facebookon, szövegszerkesztőben, közben persze beszélgetünk a körülöttünk lévőkkel, esetleg zenét hallgatunk, stb., ki-ki a maga menetrendje szerint, hát miért lenne ingerszegényebb egy konferencia, ahol kiemelten fontos az ötletek, érvek, meglátások megvitatása? Valahogy olyan ez, mint a televíziózásban az élménykiterjesztés – sokan manapság már evidensnek tartják, hogy egy konferencia nem korlátozódik időben sem arra a pár napra, amit a megrendezésre szánnak, hiszen a közösségi megosztások lehetőségével meg lehet hosszabbítani a figyelmet, a diszkussziót, növelni az összejövetel hatásfaktorát.

Vannak persze buktatók – a fentebb említett alapvető infrastrukturális problematika sajnos alapjaiban léket tud ütni a projekten. Adódhat olyan helyzet is, ahogyan arról Katy Meyers beszámol (mi nem találkoztunk ilyesmivel, de ki tudja), hogy egyesek tiszteletlenségnek tartják, hogy valaki egy előadás közben a mobiljával van elfoglalva – holott jóval aktívabban figyel az előadásra, mint az, aki azzal tölti az idejét, hogy bosszankodását a szomszédjaival is megossza. El tudom képzelni, hogy ezt még csak tetézné az, ha élőben blogolna valaki: a billentyűzet surrogása nyilván alapvetően felkavarhatja a kedélyeket. Mindezek azonban leküzdhető problémák, ha rendes előkészületek vannak, és a résztvevőket tájékoztatja az ember a hivatalos hack-ről – már csak azért is, mert mindenkinek lehetősége van az alternatív konferenciázásra, nem exkluzív dologról van szó. A wifi már nehezebb kérdés – itt nyilván a helyszín megválasztása, illetve az előzetes tájékozódás kiemelten fontos.

Meyers egyébként még egy érdekes hack-et említ, amit az előadó foganatosíthat: ez a QR-kód implementálása az előadásba. Ő arra használta a kódot, hogy mindazt, amire nem volt ideje, hogy elmondja, egy kódba sűrítve elérhetővé tette poszterelőadásán, így akit érdekelt, minden nehézség nélkül magával vihette az extra anyagot, de szerintem ennek további felhasználási lehetőségei is lehetnek. Ott van mindjárt az az eset, amikor több hivatkozást is használ az előadó, de csak átfut rajtuk, viszont szeretné megadni a lehetőséget a hallgatóságnak, hogy ha érdekli, vagy kedve van hozzá, ellátogasson a megemlített dolgokhoz – egy QR-kódba sűrítve megoszthatja az egészet, nem kell körmölni, egyszerű megoldás. Ugyanígy akár az előadást is megoszthatjuk, vagy egy linket, ami az előadásunk online verziójára mutat, vagy persze ott az evidens végszó: névjegykártya QR-kódban – akinek tetszett az előadás, vagy felkeltette az érdeklődését a téma, egy kattintással mentheti is a kontakt információkat.

Rengeteg lehetőség van – a fentieknél is jóval több -, amivel fel lehet dobni egy tudományos eseményt, és szerintem egyre inkább igény is mutatkozik majd rá, tehát érdemes előkészületeket végezni annak érdekében, hogy a honi konferenciák is augmentálódjanak – rövid és hosszú távon is előnyökkel jár a konferencia hack, ezt be kell látni.

Standard