digitális, egyetem

Goodbye, library.nu!

Sokat tanakodtam, hogy írjak-e erről, de aztán úgy döntöttem, hogy akinek nem tetszik, majd nem olvassa… A helyzet az, hogy bár megpróbált ügyesen, kiegészítő doménekkel és egyebekkel lavírozni a library.nu csapata, sajnos ma már nem érhető el az oldal, az adatbázis pedig ki tudja, merre lehet. Miért siránkozzunk egy illegális letöltéseket elősegítő oldal eltűnésén? Elmagyarázom: sajátos magyar helyzetünk okán. Nézzük sorban! A tudomány ugye úgy fejlődik, hogy a különböző felfedezések, meglátások, elméletek eljutnak a tudomány művelőihez, akiket mindez inspirál, ennek megfelelően az elé kerülő tudásanyagra építve tovább fejleszt, gondolkodik, tesztel, kritizál, új elméletekkel rukkol elő, amit majd mások megintcsak kritizálnak, továbbgondolnak, ésatöbbi: így működik ez, önmagát gerjesztő, és egyben kontrolláló folyamat. Mindezt elsősorban természetesen a publikációk és – talán kisebb mértékben – a konferenciák táplálják: ha megjelenik egy tanulmány, azt elolvassák, reflektálnak rá, hivatkoznak a benne foglaltakra, ha arra érdemes az írás, akkor kialakul egy egészséges vita az általa felvetett gondolatokról, eredményekről, és persze a módszerekről, és mindenki előbbre jut ezáltal. Ez persze még több publikációt és előadást eredményez, és így folyamatosan halmozódik a tudás – optimális esetben persze. A gazdasági válsággal súlyosbított, egyébként sem optimális magyar helyzet azonban egész egyszerűen az, hogy ha a kutató (legyen az oktató vagy hallgató) nem keres (és talál) alternatív utakat, akkor nem fog hozzájutni a kurrens szakirodalomhoz. Ennek eredményeként hazánk nem lesz képes versenyképes, korszerű tudást előállítani.

Lehet legyinteni (teszik ezt sokan egyébként – ma még…), hogy egyrészt nem általános a probléma, tehát nem feltétlen terjed ki minden tudományterületre, másrészt átmeneti nehézségekről van szó: szerintem meg ideje szembenézni a valósággal – a magyar kutatók nagy része nem engedheti meg magának, hogy hozzájusson a kortárs elméleti és kritikai szövegek többségéhez, következésképpen nem tud érdemben hozzájárulni a tudás gyarapításához, aminek az eredménye a magyar kutatás lemaradásához vezet. A könyvtárak, jól tudjuk, nem tudják megfizetni a szakkönyvek egyébként is irreálisan magas árát, nem tudják tartani a folyóirat-rendeléseket, nem tudják ellátni a kutatókat az alapnak számító szellemi elemózsiával. A kutató jelenleg épp örül, ha megmarad a munkája, de még akkor sem engedheti meg magának, hogy bevásároljon szakirodalmi kiadványokból, majd szépen feldolgozza azokat, és külföldi, nívós konferenciákra utazzon, hogy benne maradjon a tudományos vérkeringésben.

A library.nu éppen ezért jóval többet jelentett, mint egy kalózoldal. Sokak számára a szakmai fejlődés majdhogynem egyetlen lehetősége volt: nem akarom túldramatizálni a helyzetet, de egy ilyen dinamikus, jól működő online adatbázis felbecsülhetetlenül sokat segített kutatóknak és hallgatóknak egyaránt. Rengeteg olyan példát tudok sorolni, ahol mondjuk egy hallgató olyan témából szakdolgozott, amelynek kurrens szakirodalmát egy vagyon lett volna beszerezni, vagyis egészen konkrétan nem lehetett volna megírni a dolgozatot a library.nu nélkül. Az ott megtalált anyagok segítségével azonban egy színvonalas, kifejezetten értékes dolgozat született meg: olyan, ami jelzés lehet a felvételizők felé is, hogy az adott intézményben milyen korszerű, magas színvonalú oktatás folyik!

A kalózkodás persze nem szép dolog, szögezzük le. Rögtön hozzá is teszem, legyen ez világos: ha a könyvtár megengedhetné, hogy beszerezze a kívánt könyveket, ha ki tudná fizetni a szükséges folyóiratokat, vagy a kutatók fizetésébe lenne építve a szakkönyvek beszerzésének költsége, plusz ha még ésszerű, megfizethető áron kerülnének a polcokra ezek a szakkönyvek, a library.nu-nak esélye sem lenne, de legalábbis jóval kisebb forgalmat bonyolított volna, ráadásul egyáltalán nem lenne fájó pont a lekapcsolása. Viszont gondoljunk csak bele egy egyszerű szakdolgozat megírásába: követelmény, hogy a hallgató bizonyítsa a kurrens szakirodalomban való jártasságát, hozzájáruljon valamilyen szinten a témáját érintő kérdések megvitatásához – de mindezt hogy fogja teljesíteni? És pont a magyar hallgató lesz kétszeresen hátrányos helyzetben: ha össze is tudná valahogy kalapolni a pénzt szakirodalom beszerzésére, most ugye inkább az önköltségre megy el az a pénz (ami egyébként eleve sokak esetében nem is lenne meg)! Kutatóként, oktatóként én sem engedhetem meg, hogy felvértezzem magam a legújabb kiadványokkal, így mostantól maximum hírből értesülök arról, mennyivel növekszik a lemaradásom a nyugati kollégákhoz képest.

A mára külön biznisszé avanzsált jogvédőknek persze nem lesz sokáig nyugta, ebben azért egészen biztosak lehetünk: remélhetjük, hogy nem kell sokáig várni az utódra, hiszen – és a kiadók, jogvédők, és b. tsaik ezt soha nem látják be, mert ugye más szemében a gerendát is… – ha van egy olyan rés a piacon, ami valós igényre mutat, akkor azt bizony hamarosan be is fogják tölteni. Az Elsevierhez hasonló kiadók és forgalmazók ma még indokolatlan gőggel igyekeznek előretörni, azonban ne feledjük, holnap már lehet, hogy mást lehet búcsúztatni. Addig is: library.nu, rest in peace, és légy főnix madár!

Standard

Goodbye, library.nu!” bejegyzéshez ozzászólás

  1. csaba szerint:

    Emlekszem mennyire orultem, amikor a gigapedia-ra raleltem evekkel ezelott. Akkoriban csak veletlenul talalhattam egy-egy szamomra relevans konyvet az internet csalitosaban. A Gigapedia pedig igazi konyvtarra valt. Sikerult is megirnom a doktorimat, ugy, hogy meg megjelenes elott allo konyveket is el tudtam olvasni. Meg az iPad-re is kifejezetten azert szantam ra a penzt a megjelenese heteben, hogy az addigra felhalmozott e-konyveimet kenyelmesebben tudjam olvasni. Leszogezem: sokkal jobban szeretem a megfoghato “igazi” konyveket. Ha tehetem, olyanokat veszek. Joleso erzes nezni, ahogy sorakoznak a polcokon. Viszont nem lett volna az a penz, amennyiert csak egy “sima” doktorihoz felhasznalt konyveket meg tudtam volna venni. Foleg innen Magyarorszagrol. Sajnalom. Egy idealis vilagban kiperkaltam volna. Igy “loptam”. Majd megbunhodok.

  2. Ibolya szerint:

    Teljes mértékben egyetértek a cikkben leírtakkal. A Linrary.nu oldalról letöltött szakmai könyvek nélkül esélyem sem lett volna a nyáron megírni egy szakmai cikket. Jelenleg a doktori értekezésemen dolgozom, kész szerencse, hogy már ehhez is sok szakirodalmat letöltöttem. A magyar nyelvű szakirodalom még csak-csak beszerezhető, de az idegen nyelvűekre egyre kevesebb forrása lesz az egyetemeknek, könyvtáraknak, oktatóknak, hallgatóknak. Remélem, hogy valamilyen módon a jövőben is sikerül hozzájutni ahhoz a külföldi szakirodalomhoz, ami szükséges a tudományos munkához és fejlődéshez.

  3. végzős egyetemi diák szerint:

    RIP library.nu, hiányozni fogsz! Sok sikert mindenkinek a jövőben, aki angolul szeretne szakirodalmat találni a neten (mint én)!

  4. csaba szerint:

    Szemely szerint en azert erzem nagy ervagasnak, mert a magyar nyelvu szakirodalom egyaltalan nem erdekel. Ugy vagyok vele, hogy ami igazan “jo”, az ugy is megjelenik angolul. Azaz, ha valaki vilagszinvonalu munkat keszit, akkor azt ugy is angolul akarja publikalni es nem magyarul, egy szukebb kozonsegnek. Pl. Nature-ben, Science-ban. Persze vannak kiveteles teruletek: magyar irodalom, magyar tortenelem. Nyilvan ott az elso nyelv a magyar. Mondjuk ezek pont nem erintenek engem. 😉

  5. dorka szerint:

    Teljes mértékben mindennel egyet értek a leírtakkal. Én pszichológus hallgató vagyok és gyakorlatilag lehetetlen legálisan finanszírozni egy kutatást, vagy egy szakdolgozatot. Februárban amikor láttam mi történt vadul kezdtem kutatni más helyek után. És most azért írok ide, hogy megosszam amit találtam:
    http://www.reddit.com/r/trackers/comments/hrgmv/tracker_with_pdfsebooks_of_college_textbooks/c1xrq44
    Az oldal több linket is tartalmaz, amik a library.nu-hoz hasonlóak. Nekem a legelső teljesen 1000%-osan bevált. Remélem tudtam másoknak is segíteni.

Hozzászólások lezárva.