A nagy helyfoglalás

Amióta vonaton utazom, azóta tervezem, hogy megírom, mennyire – és egyre jobban – bosszant az, amikor az ember előre megváltja a jegyét, helyjegy inklúzíve, majd amikor felszáll hajnalban a vonatra, akkor nekifoghat megküzdeni azért, ami jár neki: a saját helyéért. Értem én, kérem szépen, hogy az ember (alias utas) esetlegesen kapja meg helyjegyét a MÁV […]

Nem csak a húszéveseké a digitális világ

Mai vonatozásom meglepő másfél órával telt, ugyanis egy hetvenes éveikben járó kis csapat igyekezett osztálytalálkozóra, és a vonatút monotonitását ellenpontozandó nem csupán felelevenítették a hajdan volt szép időket, de egy ponton rátértek arra, hogy ki milyen operációs rendszert használ és miért. Az egész úgy kezdődött, hogy megegyeztek, telefon helyett már emailen és Facebook-on kellene szervezni a találkozót, mert az egyrészt olcsóbb, másrészt hatékonyabb. Itt emeltem fel a fejem, és illetlen módon hallgatózni kezdtem. Ezután jött az, hogy az email nagyszerű ötlet, viszont mindenki figyeljen oda, hogy állítsa be a karakterkódolást, mert kifejezetten bosszantó azt bogarászni egy rossz kódolás esetén, hogy az üzenet küldője mit is akart mondani, mire az egyik úriember jelezte, hogy ő KMailt használ, és ott még nem fordult elő vele semmiféle probléma. Ekkor következett a Windows 7 kontra Ubuntu, majd az odt kontra docx kérdéskör – itt már szemtelenül bámultam, mert nem pusztán maga a tény volt érdekes, hogy 70 éven felül ilyesmi egyáltalán felmerülhet és heves magyarázatokban, tapasztalatokban manifesztálódhat, hanem az, hogy hihetetlen értő módon vázolták az élményeket!

Ponyvák vándorúton

Amikor itthon volt egy-két kezdeményezés arra nézvést, hogy az ember hagyjon köztereken vagy legalábbis látogatott helyeken egy-egy kedves könyvet, vagy keressen kortárs német irodalmat a négyes-hatoson, arra gondoltam, milyen érdekes, hogy nálunk más a könyvhöz való kötődés, mint mondjuk az angolszászoknál, legalábbis gondolom. Merthogy náluk olyan természetes dolog, hogy a vonaton kiolvasott ponyvát otthagyják az […]

Nyaralások margójára

Nyaralni jó, pihenni kell, a hétköznapokból ki kell szakadni egy kicsit – de nem árt, ha az ember néhány dolgot átgondol, mielőtt nekilódul a felfrissülésnek. Merthogy nyaralni tudni kell, és kezdek rájönni, hogy a dolog talán tanulható is. Néhány apróságot össze is gyűjtöttem, amivel számolni kell hagyományos, kiemelt turista övezetnek számító térségekben – persze ez csak személyes tapasztalat, és egyáltalán nem reprezentatív felmérés alapján készült kis lista (és ugyebár akinek nem inge…).