Ha nincs meg a jelszó – Ubuntu

Biztos csak velem fordul ilyen elő, nyilván a fejemben van akkora zavar, hogy nem emlékszem az Ubuntus (pontosabban Elementary OS) jelszavamra, vagy hogy egészen pontosan fogalmazzak, nem arra a jelszóra emlékszem, amire az operációs rendszer, a lényegen mit sem változtat: nem tudtam belépni a rendszerbe, és ugye innentől kezdve maximum a pánik jön. Illetve a […]

Netbook + Xubuntu

A kis első generációs netbookom (igazi matuzsálem, Asus EeePc 1000H, még Windows XP-vel érkezett) mostanság kezdte nehezen futtatni a Windows 7-et, ami immáron két éve hozta a formáját meglepően jól, így válaszút előtt álltam: vagy újratelepítem a Windows-t, vagy veszek egy nagy levegőt, és folytatom az átállást Linuxra. Az irodai gépemen már jó ideje dual […]

Szoftvertudatosság

Kicsit talán furcsán hat maga a kifejezés, de remélhetőleg fedi azt, amire célozni igyekszik: mégpedig arra, hogy a felhasználó legyen érett annyira szoftver ürügyén, hogy ki tudja választani a saját maga számára legoptimálisabb szoftvert adott területen. Nem egyszer találkozik az ember olyan reakciókkal, hogy “miért X/Y szövegszerkesztőt használod, mikor Z sokkal jobb?” vagy – például […]

Windows 7 a netbookon

Windows Mivel igyekeztem mindenféle kifejezetten netbookra fejlesztett Linux disztribúciót tesztelgetni és bemutatni (pusztán felhasználói szemszögből, ohne geekery), talán úgy fair, hogy a Windows is sorra kerüljön. Már csak azért is, mert – jöhet a cenzúrázatlan gúny és szidalom – a Windows 7 jelenleg az a rendszer, ami tartósan ott van a gépemen, leváltva a gyári XP-t. Eleinte persze ódzkodtam attól, hogy a bevallottan nem netbookokra fejlesztett rendszerrel egyáltalán próbát tegyek, de egy nagy levegő, és már váltottam is – egyelőre a megbánásnak nyoma sincs. Az egész ott kezdődik, hogy az új Windows energiagazdálkodása meglepően jó, így az eredeti félelmem, miszerint az akkumulátor nem fogja kibírni a vonatozást, merthogy feleannyi ideig fogja bírni, mint az XP-vel, nem igazolódott be, és legalább ugyanolyan rendelkezésre állást produkál most, mint az egyébként nLite-osított nyugdíjba vonuló rendszer. Mindezt egyébként úgy, hogy az eye-candy, vagyis az Aero-s vizuális megoldások alapbeállításban működnek, nincsenek lekapcsolva vagy lebutítva, és a kijelző fényereje ugyanabban az állásban van, mint korábban. Vagyis a Windows 7 minden előzetes riogatás ellenére sem terheli meg jobban az akkut, mint elődje, és jobb időt produkál sok, korábban tesztelt Linux disztrónál is (persze elképzelhető, hogy a továbbra is töretlen fejlesztés már ebben a régióban is eredményes, és nem pusztán a boot időre koncentrálnak a fejlesztők, ami ugyan nyilván divatos kérdés, de szerintem tökéletesen irreleváns).

Nem csak a húszéveseké a digitális világ

Mai vonatozásom meglepő másfél órával telt, ugyanis egy hetvenes éveikben járó kis csapat igyekezett osztálytalálkozóra, és a vonatút monotonitását ellenpontozandó nem csupán felelevenítették a hajdan volt szép időket, de egy ponton rátértek arra, hogy ki milyen operációs rendszert használ és miért. Az egész úgy kezdődött, hogy megegyeztek, telefon helyett már emailen és Facebook-on kellene szervezni a találkozót, mert az egyrészt olcsóbb, másrészt hatékonyabb. Itt emeltem fel a fejem, és illetlen módon hallgatózni kezdtem. Ezután jött az, hogy az email nagyszerű ötlet, viszont mindenki figyeljen oda, hogy állítsa be a karakterkódolást, mert kifejezetten bosszantó azt bogarászni egy rossz kódolás esetén, hogy az üzenet küldője mit is akart mondani, mire az egyik úriember jelezte, hogy ő KMailt használ, és ott még nem fordult elő vele semmiféle probléma. Ekkor következett a Windows 7 kontra Ubuntu, majd az odt kontra docx kérdéskör – itt már szemtelenül bámultam, mert nem pusztán maga a tény volt érdekes, hogy 70 éven felül ilyesmi egyáltalán felmerülhet és heves magyarázatokban, tapasztalatokban manifesztálódhat, hanem az, hogy hihetetlen értő módon vázolták az élményeket!

Netbook vagy nem netbook – ez itt a kérdés

Asus EeePC 1000H Sokadszorra olvasom a netbook-ok méltatását, bemutatását, ajnározását, szapulását, egekbe magasztalását, földbe tiprását, most legutóbb az origo tündököl az iskolakezdést megkönnyítő szakértői szerepben laptop/netbook vásárlás ürügyén, és azt kellett ismételten konstatálnom, hogy az ilyesféle cikkek szerzői bizony meglehetősen kevés időt töltenek netbook társaságában – maximum egy kis teszt időszak, és máris jöhet a velős konklúzió. Nem kívánok döntőbíró vagy a szakértők fölé magasodó megaszakértő lenni, így csupán saját, egyszerű, mezei felhasználói tapasztalataimról ejtenék néhány szót – most az origo felvetéseit használva verbális trambulinként, minthogy ugyebár iskolakezdés esete forog fenn. Nem kívánok senkit rábeszélni a számítástechnika eme hajtásának beszerzésére vagy, éppen ellenkezőleg, lebeszélni egy esetleges vásárlásról, inkább csak néhány közkeletű félreértést igyekszem tisztázni a magam módján. Vegyük tehát sorra az általában felmerülő szózatokat, és nézzük, én mit tapasztaltam saját gépem esetében mindezekből.