“Look out honey, ’cause I’m using technology” – a Sucker Punch-ról a Filmkultúrában

Rég terveztem, hogy amolyan “csakazértis” jelleggel megvédem, rehabilitálom a Sucker Punch (magyar keresztségben Álomháború) című Zack Snyder filmet, de legalábbis rávilágítok azokra a pontokra, amelyek talán segítenek abban, hogy másként is gondolkodjunk a produktumról, mint ahogyan azt eleddig tettük-tették. A Filmkultúrában most megjelent cikkben azt az érvelést folytatom, amit a Dragon-Sághy vita során is bontogattam: igenis […]

Filmkritika: nyomtatott kontra online

David Bordwell a megszólított jogán igyekszik taglalni, mit is gondol arról, hogy a filmkritika most éppen azért haldoklik, mert az interneten publikált szövegek olyannyira túlerőben vannak, hogy a minőségi kritika tulajdonképpen megszűnt létezni, vagyis igyekszik válaszolgatni Thomas Doherty februárban (online) publikált siralmaira, amelyek The Death of Film Criticism címmel kerültek összefűzésre. Hagyjuk a nyilvánvaló tárgyi tévedéseket és a kifejezetten dedós, ostoba felvetéseket és dobálózásokat, amelyek a The Chronicle of Higher Education virtuális hasábjain találtak helyet – többükre Bordwell nagyon visszafogottan és igazán úriemberként reagál. Ami azonban valahogy nem jelent meg a kérdés értő megvitatásában az a furcsa kiindulási alap, amely a blogszféra megnyilvánulásait egyenlőnek véli a kritika, éppen most a filmkritika termésével, vagyis a blog szerepét a filmkritika jelenkori intézményeként kezeli, valamint a mennyiség kérdéskörébe utalja a minőség mibenlétét, ami végképp fals képet alakít ki a problémáról (már ha egyáltalán van itt bármiféle probléma). Doherty professzor azon aggódik, hogy a fránya bloggerek közül bizony nincs esély, hogy egy Agee, Farber, Sarris, vagy Kael kiemelkedne, mert képzetlenek (értsd: nem végeztek filmszakon), nincs hátterük (értsd: nem publikáltak nyomtatott folyóiratban), következésképpen megölik (sic!) a filmkritikát, mint szakmát. Nem igazán tudom, a jó Doherty professzor, aki ezek szerint lecsapna a galád blogszférára (jaj nekem, de a nyilván más ligában játszó Bordwellnek is!), és kitiltana mindenkit a moziból, aki az adott filmet online méltatná a vetítést követően (és ő már csak tudja, hiszen Joseph Breen tevékenységét taglalta egyik nyomtatott könyvében), szóval nem tudom, mit olvasgathat Doherty, de ideje észrevenni, hogy a tudományos igényű folyóiratok is egyre inkább az online megjelenés felé tendálnak (épp ideje, mondom én), így egyre több klasszikus, de még több friss (ám igényes, figyelemreméltó) filmkritikai vagy netán filmelméleti periodika találja meg helyét az interneten.

Filmtudományi Hírmondó – újjászületés

Amikor 2006. őszén útjára indítottam a Filmtudományi Hírmondó névre keresztelt oldalt, az volt a nem túlságosan emelkedett, ám kivitelezhetőnek tűnő cél, hogy olyan híreket, felhívásokat, eseményeket, beszámolókat tesz majd közzé, amelyek fontosak lehetnek a filmtudománnyal foglalatoskodó szakemberek illetve a téma iránt érdeklődők számára. Az első időkben megvolt még a kellő lelkesedés ahhoz, hogy akár magam böngészgessem az újdonságokat, folyóirat megjelenéseket, és hírt adjak róluk, de egyre kevéssé jutott idő ezen tevékenységre. Így jöttek azok az időszakok, amikor tényleg csak akkor került fel valami az oldalra, ha valaki megkeresett, hogy oda szánna egy-két hírt. Teljesen nyilvánvaló, hogy így nem volt túl sok értelme az egésznek, és nemrég, éppen egyidőben az extra.hu fájdalmas bejelentésével, úgy döntöttem, hogy akkor itt az ideje szépen lehúzni a rólót. Még feltettem két nem is annyira időszerű hírt, és gondoltam, a rendszer lekapcsolásával a múlt feledésébe merül az egész, amikor azt vettem észre, hogy eddig példátlan módon, egy napon belül meglódult a látogatók száma, a hírlevélre és a hírcsatonára is érkeztek új jelentkezések. Márpedig ez nem arra utal, hogy feltétlenül olvasatlan felületként lopta az időt a projekt. Ášgy döntöttem tehát, hogy teszek még egy próbát, de okulva a múltból kicsit más modellben folytatódik a Hírmondó pályafutása: felajánlom közösségi szerkesztésre!