Az ember már csak olyan, hogy ha kutatni kezd, egészen bizonyosan olyan könyvre lesz szüksége, ami valamilyen okból kifolyólag nem hozzáférhető. Ha angol nyelvű kötetről van szó, elég nagy eséllyel megtalálja a net egy boldog zugában az anyagot, és máris megoldja a beszerzés fáradságos és idegtépő problémáját, viszont magyar kiadásoknál ez nem ilyen egyszerű többnyire. Nézi a könyvtári katalógusokat – ahol még meg is lenne, ott őszig kikölcsönözték, ahol azt mondják, raktáron van, ott kiderül, valaki már meglovasította, persze digitalizált példány nem terheli a merevlemezeket sehol. (Milyen borzalmas-botrányos helyzet is állna elő, ha egyszerre KETTEN is olvasnák ugyanazt a szöveget!) Nézi az antikváriumokat – ahol lenne, ott sincs, közlik, hogy jó ideje nincs már forgalomban, tanácsolják, várjak türelemmel, ha véletlen valaki megszán, jeleznek. Csakhogy én az instant get hevében MOST akarom olvasni, feldolgozni, idézni a szöveget, sürgős, ésatöbbi. Nincs más lehetőség: érdeklődöm a kiadónál, vajon van-e még egy gyűrött-poros, szamárfüles, kopott, lekávézott-összecsokizott példányuk? Nincs, természetesen, viszont – és itt jön az a hozzáállás, amiért ezt az egész gyötrelmet leírom – a kiadó embere felajánlja, hogy diszkont áron, nagyjából a nyomtatott kötet árának feléért elküldi nekem a tördelt pdf-verziót. Tátva marad a szám – ma, Magyarországon ezek szerint létezik még olyan könyvkiadó, aki nemhogy elfelejti megemlíteni, hogy „de ugye ne tessék terjeszteni”, „ugye nem adja tovább”, „de nem szeretnénk torrent-, ill. egyéb fájlmegosztó oldalon találkozni vele”, de még csak nem is nem problémázik, nem nyerészkedik, hanem simán átküldi emailben a fájlt, és megad egy számlaszámot, amire, kéri, hogy utaljam majd át a kért összeget. Itt és most azonnal tessék megjegyezni a Kijárat kiadó nevét, és tessék becsülettel eljárni minden fellelhető szövegükkel, nagyon nem lenne jó, ha az ilyen kiadó egyszer csak eltűnne. Köszönöm nekik ezúton is!