Egyszer már volt WiFi a szegedi IC-n!

Óriási meglepetésemre a héten Szeged felé utazva egy furcsa matricát vettem észre az IC-kocsi WC lámpácskája alatt: Hurrá, tehát van WiFi – s lőn, tényleg volt! Túltettem magam az első nüanszon, miszerint nekem a captive elnevezésű subdomainen keresztül kellene autentikálni magam, majd elégedetten figyeltem, ahogy szakít a sávszélesség – egészen Budapest határáig, onnantól kezdve ugyanis […]

Olvass és vonatozz!

A Könyvesblog számol be arról a kezdeményezésről, melynek eredményeként hamarosan elektronikus verzióban, részletenként elérhetővé válnak  az Alibi sorozat frissen megjelent, Sziget c. számának írásai, mégpedig úgy, hogy minden hónapban más és más szövegek kerülnek ki az első osztályú IC-kocsikba QR-kód formájában, amit az utazóközönség lelkesen beszkennel okos készülékével, és hirtelen irodalmat kezd fogyasztani. Bravó! Esküszöm, […]

A MÁV és az otthon nyomtatott jegy kacifántos modellje

Azt tartja a mondás, hogy modernizálni, fejleszteni csak akkor érdemes, ha megtakarítást, vagy valamilyen szempontú előrelépést szeretnénk elérni. Ez még akkor is igaz szokott lenni, ha éppen a Magyar Államvasutak Zrt-ről van szó, és még akkor is, ha nevezett cég egyre több online kényelmi szolgáltatás bevezetésén munkálkodik az utazó közönség nem kis örömére. Néha azonban […]

Londonba utaznál? Stephen Fry segít!

Persze az ilyen hangzatos címekkel mindig óvatosan kell bánni, jelen esetben is pusztán áttételes segítségről van szó, ám ez sem kevés! A Stephen Fry magyar oldala és a Fry-kötetek honi kiadója, a Kult Könyvek egy érdekes, és igazán nem megterhelő versenyt hirdetett, melynek győztese már csomagolhat is, és röppenhet Londonba: nem kell mást tenni, csupán […]

A nagy helyfoglalás

Amióta vonaton utazom, azóta tervezem, hogy megírom, mennyire – és egyre jobban – bosszant az, amikor az ember előre megváltja a jegyét, helyjegy inklúzíve, majd amikor felszáll hajnalban a vonatra, akkor nekifoghat megküzdeni azért, ami jár neki: a saját helyéért. Értem én, kérem szépen, hogy az ember (alias utas) esetlegesen kapja meg helyjegyét a MÁV […]

Nem csak a húszéveseké a digitális világ

Mai vonatozásom meglepő másfél órával telt, ugyanis egy hetvenes éveikben járó kis csapat igyekezett osztálytalálkozóra, és a vonatút monotonitását ellenpontozandó nem csupán felelevenítették a hajdan volt szép időket, de egy ponton rátértek arra, hogy ki milyen operációs rendszert használ és miért. Az egész úgy kezdődött, hogy megegyeztek, telefon helyett már emailen és Facebook-on kellene szervezni a találkozót, mert az egyrészt olcsóbb, másrészt hatékonyabb. Itt emeltem fel a fejem, és illetlen módon hallgatózni kezdtem. Ezután jött az, hogy az email nagyszerű ötlet, viszont mindenki figyeljen oda, hogy állítsa be a karakterkódolást, mert kifejezetten bosszantó azt bogarászni egy rossz kódolás esetén, hogy az üzenet küldője mit is akart mondani, mire az egyik úriember jelezte, hogy ő KMailt használ, és ott még nem fordult elő vele semmiféle probléma. Ekkor következett a Windows 7 kontra Ubuntu, majd az odt kontra docx kérdéskör – itt már szemtelenül bámultam, mert nem pusztán maga a tény volt érdekes, hogy 70 éven felül ilyesmi egyáltalán felmerülhet és heves magyarázatokban, tapasztalatokban manifesztálódhat, hanem az, hogy hihetetlen értő módon vázolták az élményeket!