Bármerre jár az ember, egyre agresszívebb és idiótább a kommunikáció: az óriásplakátokon a „fogyassz, egyél már, vegyél már” után a „szedd-már-össze-magad-hogy-nézel-ki” után a „gyűlölj-utálj-fröcsögj-bokszolj” után a „fogyassz” ésatöbbi. Üvöltő emberek, fotosop emberek, borzalmas nyelvi konstrukciók. Ostoba és degradáló, színvonalon aluli kommunikáció – ami persze csak tünet, sajnos tökéletes leképezése jelenkorunk társadalmi közegének. Pusztába kiáltott szavak, mondatkezdemények, kiforratlan (de persze nagyon is kiforrott) üzenetek – hiperreális Twitter X, avagy újabban Threads: belekiáltod a virtuális préribe a mondandód és várod, hogy legalább a visszhang bumerángként vágjon vissza (ugye mindenki emlékszik még a Mad Max kissrácára, aki meglehetősen profin kezelte ezt a furcsa kis eszközt?).

Egyre inkább frusztrál az, hogy slendrián megfogalmazások, fél- és dezinformációk, fél- és alulművelt idiotizmusok forognak a különböző felületeken, átnyúlva a társas közeg valóságába, az agressziót teszi meg az érvényesülés modus operandijának minden szinten, a meggyőzés kényszere, a felülkerekedés vágya hajt minden beszélgetés-szerűséget. Úgy döntöttem ezért, hogy talán fellengzős, elitistának ható, de még inkább beszélgetésre sarkalló felületet adok magamnak (és mindenkinek, aki jönne ezzel) olyasféle gondolatok és élmények kifejtésére, amelyek nem biztos, hogy célt érnének itt, a blogon, vagy más közösségi interfészen. Kicsit kihívás is a magam számára: klubszerű társas lehetőség introvertáltak számára (is), ahol teljesen időszerűtlen, kultúraféltő, kidolgozatlan, ám kidolgozatlanságában is gondolatébresztőnek szánt szájmenés veszi kezdetét. Gyertek, ha érdekel: https://dragonweb.substack.com/

Ez a felület, a blog, nem szűnik meg ezzel: már régóta placeholder és közlemény funkcióval működik, nem biztos, hogy a legalkalmasabb platform arra, amit kigondoltam, és mivel már nagykorúvá válik (igen, most hirtelen gondoltam ebbe bele…), nem itt szeretnék kísérletezni. Első, beköszönő üzenet: