digitális, könyv

Self-publishing kalandok

Mivel mostanság sikerült belemerülni egy kicsit a self-publishing rejtélyeibe, gondoltam, leírom a tapasztalatokat, hogy egyrészt mementóként itt tetszelegjen saját magamnak is, másrészt pedig ha valaki hasonló kalandokra vágyna, legalább legyen mihez viszonyítania saját élményeit. Először is: mi értelme saját magunknak kézbe venni a létrehozott tartalmat? Egyszerű, így az elkészült mű fölött szinte teljes kontrollt gyakorolhatunk, meghatározhatjuk, milyen felületen, milyen formátumban, és mennyiért jelenjen meg, és saját magunk felelhetünk a promócióért, miközben fölözzük a hasznot. Legalábbis ez a terv. Talán nem árulok el nagy titkot, ha komolyan akarjuk csinálni, bizony nem egyszerű folyamat, elég sok időt és energiát kell beleölni egy ilyesféle projektbe. Sok minden függ attól, melyik terjesztőt, terjesztői felületet választjuk, és persze az sem mellékes, milyen előkészületeket teszünk a portéka megírásakor, hiszen ha már publikál az ember, legyen minőségi a termék, ne csak tartalom, de forma szempontjából is. Előre szólok: tökéletes, minden igényt kielégítő, megnyugtató megoldás nincs. Van viszont rengeteg kompromisszum.

Kezdjük az eufóriával: igen, sikerül elkészülni a tervezett tartalommal, legyen az novella, netán regény, esetleg valami más – szeretnénk is gyorsan megosztani másokkal, és persze elindulni a szerzővé válás útján, tehát nem emailben vagy saját blogunkról osztogatjuk a fájlt, lesve, hogy vajon hányan töltik le egy-egy nap, hanem komoly, felkészült, önmagát menedzselő, felfedezés előtt álló szerzőként komoly háttérrel rendelkező platformot szeretnénk magunk mögött tudni, aki viszont nem szól bele sem a tartalmi kérdésekbe, sem az árba, sem a külalakba. Vagy legalábbis nem nagyon. És persze egy ilyen ambiciózus szerző igyekszik minden vásárlói-olvasói igényt kielégíteni, így lehetőleg elektronikus és nyomtatott formában is megjelentetné kötetét – minden platformon, minden formában ott kell lennie, ha sikerre akarja vinni a projektet.

E-könyvek

Számomra az e-könyv verzió egyértelmű volt, sőt, a nyomtatott változat csupán később fogalmazódott meg, amolyan mellékes opcióként. Mivel a Kindle nagy favorit, és a célirány az angol nyelvterület lévén talán nem véletlen, ha az ember első célpontja az Amazon.com. A cég Kindle Direct Publishing néven működteti self-publishing szárnyát, és az embert nem nagyon éri meglepetés, ha valaha próbálkozott már saját dokumentum Kindle-re küldésével, pláne, ha a kindlegen konverterrel is ismerkedett már – előre lehet tudni, mit szeret a rendszer, és mit nem: automatikus konverzióról van szó ugyanis, vagyis az ember fogja a forrásfájlt, feltölti, és elmormol egy-két imát annak érdekében, hogy a lehető legkevesebb formázási hibával jöjjön létre a végső verzió. Ösztönösen irtózom az automata konverterektől akkor, amikor tudom, mit és hogyan szeretnék látni a Kindle-n, mert nagyjából sejtem, mit fog elszúrni – és azt is tudom, hogy a legtöbb esetben nem is tudok ellene tenni semmit. Az Amazon azonban óriási pontot kap ezen a szinten: engedi, hogy ne a szokásos .doc fájllal versenyezzünk, és elfogad teljesen szépen megformázott .prc-t vagy .mobit is! Így a hozzám hasonlóan háklis kindlerek megnyugodhatnak, hiszen tényleg úgy fog minden megjelenni, ahogyan azt legjobb tudásunk szerint elterveztük.

A másik legközkedveltebb, és jóval több formátumot támogató publikációs platform a Smashwords.com. A portál létrehozója, Mark Coker nyilván tisztában volt azzal, hogy lesznek gondok a formázásokkal, ezért egy könnyen emészthető e-könyvet is összeállított arról, hogyan is kellene egy e-könyvnek szánt dokumentumot megformázni annak érdekében, hogy a legszemrevalóbb végeredményt kapjuk. Elvileg tehát nincs más dolgunk, mint követni az utasításokat, és bízni abban, hogy ezzel le is rendezzük a formázási gondokat – ráadásul előre. Hát, sokat akar a szarka… sajnos. A Smashwords kizárólag .doc fájlt fogad el forrásként, ami számomra eleve nem túl bizalomgerjesztő, de mivel követtem az előírt formázási szabályokat, volt némi remény – aztán a konverziókat áttekintve ez is elszállt. Félreértés ne essék: ha regényt, novellát, vagy nem strukturált szöveget tölt fel az ember, nem lesz semmi gondja. Ha azonban fejezeteket és alfejezeteket is tartalmaz a dokumentum, oldal- és szakasztörésekkel babrál (ami egyébként kifejezetten kívánatos elfoglaltság a Guide szerint), akkor bizony jönnek a bonyodalmak.

A Smashwords furcsa nevű “meatgrinder” algoritmusa eleve nem tudja értelmezni a szabványosan beillesztett tartalomjegyzékeket, vagyis a sima linkelt és az NCX verzió is problémásan alakulhat (van egy külön fejezet arról, hogy lehet rábírni a meatgrindert arra, hogy rendesen viselkedjen) – illetve vagy ez, vagy az lesz rendben, de a kettőt kicsit nehézkes összehangolni. Ha nem kell tartalomjegyzék, akkor persze megintcsak egy gonddal kevesebb – esetemben azonban ez lényeges pont volt. Meg kell azért jegyezni, hogy az Amazon nem készít .doc dokumentumból NCX-et, vagyis ebből a szempontból a Smashwords igyekszik előrébb lépni, azonban ne feledjük, hogy Bezos cége zip-csomagolt HTML, NCX és egyebeket is elfogad, vagyis pontosan befolyásolható, miként jelenjenek meg a dolgok Kindle-n – persze ehhez kicsit bele kell ásnia magát az embernek az ilyesféle praktikákba, de legalább a lehetőség adott a teljes formai kontrollra. A Smashwords nem hagyja, hogy a konverzió problémáit orvosoljuk, így maximum a forrásfájlt lehet feltölteni többszöri javítgatás után, hátha egyszer sikerül.

Persze olyanra véletlenül se számítson senki, hogy minden kijelölt formátumban minden rendben lesz – ha jó a .mobi, akkor tuti lesz valami probléma vagy az .epub, vagy a .pdf frontján, de számomra a legmeglepőbb a sima .html változat hibarengetege volt. Miután láttam, hogy takarít (illetve nem…) a meatgrinder HTML fronton, amiből ugye az e-könyves formátumokat készíti, nem vártam semmi jót. (Többszöri hegesztgetést követően azért valamennyire sikerült kompromisszumos megoldást kifacsarni.) A formázással tehát sokat kell dolgozni, nyilván a legegyszerűbb, legpuritánabb megoldásokat kell előnyben részesíteni, és akkor kisebb a hibalehetőség, de természetesen elkerülhetetlen, hogy az ember bele ne fusson valami szofisztikáltabb formázási műveletbe, és akkor jobb előre figyelni a felmerülő problémákra. Kétségtelen azonban, hogy míg az Amazon csupán saját rendszerén keresztül folytat disztribúciót (mondjuk abban viszont világelsőt – ha valaki próbált már Kindle-re tartalmat vásárolni, tudja, milyen csábítóan egyszerű és kényelmes folyamat), addig a Smashwords az Amazonon kívül több óriás felé is közvetíti az e-könyveket (már persze ha a Prémium katalógusba bekerül): Kobo, Barnes & Noble, Apple, stb. Igényesebbeknek talán fontos extra, hogy a Smashwords ingyen biztosít ISBN számot az e-könyvhöz (amit egyébként pl. az Apple meg is követel a boltjába történő bekerülés egyik feltételeként).

Ha tehát elkészültünk a feltöltésekkel, akkor jön a kategorizálás, kulcsszavak megadása, leírások készítése, valamint az árazás. Mivel amerikai terjesztőkről van szó, bizony ott az IRS. Az Amazon egészen tisztán közli, hogy ő bizony visszatart a jogdíjból egy összeget, amit majd persze vissza lehet igényelni mindenféle adó-varázslatosdit követően, a Smashwords pedig szorgalmasan vázolja, miféle megoldási lehetőség áll rendelkezésre – majd a végén azt javasolja, amit az Amazon közöl. Mind az Amazon, mind pedig a Smashwords azonnal kalkulálja a begépelt árak után járó jogdíjat, így azonnal lehet látni, mennyi jut egy-egy eladott példány után. A listaárra még rárakódik pár összeg (ÁFA, kézbesítés, ilyenek), és kialakul a végső ár – na itt az Amazon nem világos, mit és miért pakol a listaárként bevitt összegre, ugyanis akárhogy is nézem, soha nem az jelenik meg, amit beállít az ember, hanem jóval afölé kalkulálva valamilyen összeg. Lehet persze, hogy csak az európai térség miatt van ez, és az Egyesült Államok területén valóban a listaár díszeleg az oldalon, de kicsit frusztráló, hogy hiába van kontroll az árképzés fölött, valójában az utolsó szó mégsem az enyém. A Smashwords ebben viszi a prímet: amit az ember beállít, annyiba kerül, nincs mese.

Mindkét helyen lehetőség van továbbá leárazások, akciók beindítására, bár az Amazon leginkább a pár napos ingyenes elérhetőséget tolja előtérbe beetetés gyanánt, míg a Smashwords a kuponoktól kezdve az árleszállításig mindenben benne van. Egyébként mindkét helyen bele lehet olvasni, vagy virtuálisan lapozni az e-könyvekbe vásárlás előtt is, van részlet letöltési lehetőség is (persze ha a szerző vagy kiadó engedi – de már miért ne tenné?!), tehát nem kell zsákbamacska módjára vásárolgatni.

Nyomtatott könyvek – POD

Bár a self-publishing legegyszerűbb módja szerintem kétségtelenül az e-könyves forma, azért nem mindenki barátkozott még meg azzal, hogy ne papíralapon olvasgasson. Egy önmagát menedzselő szerző ilyenkor nem esik kétségbe, hiszen ott a POD (Print on Demand) szolgáltatás, ami annyit tesz, hogy csak akkor készül példány egy adott könyvből, ha azt valaki megrendeli: vagyis nem egy meghatározott példányszámmal indul a kötet, hanem igény szerint kerül nyomtatásba az adott kötet, annyi példányban, amennyit kifizetnek a vevők. A szerző így nem fektet be pénzt, a terjesztő nem tart fent raktárokat, az olvasó mégis egész gyorsan hozzájuthat a könyvekhez, tulajdonképpen észre sem veszi, hogy teljesen más struktúrában vásárolta a tartalmat, mint a szokásos terjesztési modellekben.

Nyilván itt is sok lehetőség van, én két szolgáltatót szemeltem ki, akik megbízható minőséget produkálnak és bejáratott kereskedelmi modelljük is van: a Lulut és a Createspace-t. Bár korábban önálló cégekként indultak, mit ád a Tervező, mára mindketten az Amazon birtokában működnek.

Talán nem meglepő módon, bár különbözik a felület és maga a tartalomfeltöltési folyamat, mégis egyértelmű hasonlóságokat lehet észlelni. A könyv paramétereinek beállítása mindkét helyen követhető, érthető folyamat, de azért a Lulu jóval egyszerűbbnek és felhasználóbarátabbnak tűnik, míg a Createspace mintha komoly kiadói procedúrát kívánna modellezni. Nem vészes, de elijesztheti az embert, ha már belefáradt a különböző e-könyves görbe utakba. Bár itt is játszik a .doc, ha jót akar magának a szerző, akkor ügyesen megformázza kötetét nyomdakész .pdf-re, máskülönben lapozgathatja a lenyomatokat a világ végéig is, de valami mindig el fog csúszni. Míg az e-könyvnél ki kell purgálni minden flancos formázási blikkfangot, addig itt éppen hogy nagyon is ügyesen kell csomagolni mindent. Könyvszerű megjelenést kell kicsiholni a szövegből, szakasztörésekkel, oldalszámokkal, fejlécekkel, tipográfiával, no és az sem mindegy, milyen papírt és nyomtatási méretet választunk ki.

Szerencsére azért rendelkezésre állnak sablonok is, amelyek óriási segítséget nyújtanak mind a méretek, margók, kötelező kellékek beállításában, mind pedig magában a szöveg gondozásában, formázásában, de fel kell készülni, hogy ha ezt is mi magunk akarjuk végezni (pénz ugye nincs profik bevonására), akkor azért kicsit nem árt beletanulni az alapokba – és bizony ha mindent a kis szövegszerkesztőnkben kívánunk lebonyolítani egy rendes DTP program híján, akkor bizony a tökéletest soha nem érjük el. Két lehetőség van tehát: vagy megelégszünk azzal, amink van, és kompromisszumokat kötünk, vagy beruházunk akár profi segítségbe, akár rendes szoftverbe. Ismét csak mindenki magának kell, hogy mérlegeljen: egy folytonos szöveg, ami nem oszlik fejezetekre, alfejezetekre, apróbb részekre, nem tartalmaz különösebb formázási bravúrt, nyilván nem feltétlenül igényel óriási szöveggondozást (azért ez is egy szakma, de most maradjunk a self-publishing DIY talaján…), ha azonban összetettebb feladatokról van szó, akkor sajnos elkerülhetetlen az alaposabb előkészületek megtétele.

Mindkét szolgáltató segít egyébként: például egészen könnyen kezelhető, nyomdakész borítókat létrehozó online felülettel bírnak – ismét a Lulu viszi el a pálmát, ha a felhasználóbarát megoldást nézzük, míg beállítási lehetőségek terén azért a Createspace-nek sincs szégyellnivalója. Ha elkészültünk, átnézhetjük a lenyomatot (a Lulu egy .pdf-et ad, a Createspace online és .pdf verzióval is kényeztet), majd jönnek azok a folyamatok, amiket már az e-könyveknél is végigjártunk: kulcsszavak, kategóriák, árazás. Ha igényesek vagyunk, csak úgy, mint az e-könyveknél a Smashwords, a Lulu és a Createspace is ad a könyvünknek ISBN számot – figyeljünk azonban arra, hogy ne keverjük az e-könyv és a nyomtatott könyv ISBN-jeit, nem véletlen kell különbözniük!

Innentől kezdve persze már “csak” a könyv/e-könyv menedzselése a feladat, ami egyébként korántsem olyan egyszerű, mint gondolnánk: ugyanúgy, ahogy mi publikáljuk köteteinket, milliók is megteszik ugyanezt, és kitűnni a tömegből nem olyan sima ügy. De ez már egy másik történet. Ha megvagyunk a kötet publikálásával, hátradőlhetünk, és élvezhetjük a világhírnév áldását. Ha majd jön. Egyszer.

Standard