Alaszkai nász

Nász-ajánlat Most, hogy kiderült, Sandra Bullock volt az abszolút box office sztár 2009-ben, nem maradhatott ki a megtekintett filmek közül az idei év egyik leghangosabb promóval ellátott dolgozata, a Nász-ajánlat sem. Adva van a zöld kártyával súlyosbított alaphelyzet, miszerint a gyűlölt boszorkaként működő, Kanadából importált nőszemély kényes helyzetbe kerül, mivel nemtörődömsége és lekezelő hozzáállásának köszönhetően éppen a kitoloncolás szélén álldogál, de ugye épp van neki egy amerikai születésű asszisztense, aki történetesen hímnemű, és nagyon hajt a karrier felépítése érdekében, hát egy gyors ál-esküvő mindenkinek jól jön. Persze a viccesen gonosz bevándorlási hivatalnok minimum James Bondnak képzeli magát, és átlát a szitán, és valahogy az alaszkai rokonság sem repes az örömtől, hogy egy szem fiacskájuk három év elteltével hazalátogatván rögtön egy eljegyzéssel riogatja őket. Na és persze ott van a kötelező urbánus attitűd átalakítása, és megannyi fincsi, lejáratott sablon, melyek kártyalapokként való nem túl ötletes és egyedi módon történő kevergetése bizony a kötelező és őszintének titulált, döcögősebb útra terelt szerelem és boldogság felé terel mindenkit – ohne Kanada persze, mert azért mégiscsak New York az igazi.