A hobbit, a 48 fps és az “új látás” esete

Az Origo Filmklub számol be arról, hogy a várakozásokhoz képest minimum felemás volt Peter Jackson legújabb filmjének, A hobbit: Váratlan utazásnak a fogadtatása, hiszen az új technológiával készült film látványvilága kissé elrugaszkodik a megszokott filmképtől: a standard 24 másodpercenként lepörgő képkocka helyett ugyanis immáron 48 kép jelenik meg ennyi idő alatt, ami azt eredményezi, hogy […]

Mennyeibb teremtmények

Komfortos mennyország Peter Jackson munkásságában úgy tűnik, van egy olyan tematikus pont, amihez visszatér, valami olyasmi, ami vélhetően sokkal többet elárul tehetségéről és érdeklődéséről, mint bármelyik nagyszabású vállalkozása, amiért a széles tömegek megismerhették a nevét, és amiért továbbra is emlegetik, ez pedig a leány psziché boncolgatása. Személy szerint én a Mennyei teremtmények című kiváló film kapcsán találkoztam először a nevével, így amikor tudomásomra jutott, hogy a Komfortos mennyország (The Lovely Bones) című sikerkönyv adaptációjába fog, számítottam rá, hogy valami szokatlan várható, legalábbis abban a tekintetben, hogy a mindenféle horrorszerű kötelező kellék helyett valami psziché mélyén történő turkálás veszi kezdetét, mégpedig nem akárkinél, hanem régi témájának megfelelően egy kamaszlány traumájában. Pontosabban halálában. Ugyanis a Komfortos mennyország arról szól, hogy egy halott lány hogyan kíséri figyelemmel azt, ahogyan a családja próbál tovább élni nélküle, valamint hogy a szomszédban lakó sorozatgyilkos mire készül. Valójában kliséket, érzelmes jeleneteket, sok esetben – úgy tűnik legalábbis – szándékoltan túláradóan giccses képeket és beállításokat kapunk, néhol egy kicsit hosszúra nyújtott taglalással, ám valami furcsa módon mégis képes működni az egész, mégis képes magába szippantani. Persze lehet azt is mondani, hogy az irodalmi társ mondatai azok, amelyek tulajdonképpen működtetik az egészet, de tegyük hozzá, hogy Jackson igen ügyesen válaszotta ki azokat az arcokat, amelyekhez a mondatok kötődnek, és kiváló érzékkel oldja meg azt, hogy a szavak és az arcok ne csupán összekapcsolódjanak, de egymás metonímiáiként is funkcionáljanak.