Unaloműzés Jusztse bolygón

Jusztse bolygói kasút Hirtelen borzasztóan hideg lett. Jusztse mind a négy holdja egyszerre kelt fel és nyomták le a ragyogó napot, amely így nem tudta ellátni kellő energiával a városok bioburkait, és a virtuálisan generált nyári környezetet sürgősen át kellett állítani őszi tájképre, nehogy kognitív disszonancia miatt álljon le a termelés a planétán. A zord időjárás persze a vezéreket és a bírákat is azonnal hazazavarta magánszigeteikről, és immár a légkondicionált, jeges utcákon baktathattak munkába a digitális pálmafasziget ösvényein tett lazító sétáik helyett. A Vén Bírák annak ellenére elzarándokoltak nyári kotlóhelyeikre, hogy Jusztse bolygót komoly gazdasági válság érte el – ám kezelési tervük nem volt, hiszen csak a szimulált válságok stratégiájához értettek. Így aztán fejüket a homokba dugva süttették hasukat a sugárcsövek fényétől övezve. Mire visszatértek, a helyzet korántsem oldódott meg, sőt, Jusztse népe egyre elégedetlenebbnek tűnt. Már amennyit találkoztak velük. Nem-működő társadalmuk alapja ugyanis éppen arra épült, hogy kizártak mindenféle kontaktust a társadalmat alkotó létformákkal, mondván, hogy juszt se tárgyalnak olyanokkal, akik nem az ő steril rétegeikből származnak.

Mese az adaptációról – Csillagpor

Nemrég megnéztem a Neil Gaiman könyvéből készült Csillagpor című filmet, és annyire tetszett, hogy rögtön elolvastam a könyvet is. A két szöveg olyan együttest alkotott ezt követően, hogy az erről alkotott véleményt nem csak egy blogbejegyzésnek szántam, így kerekedett egy újabb cikk az Apertúra Magazin számára. Szándékosan megtartottam azt a sorrendet, amelyben a szövegek eljutottak […]