Ördögi test, avagy a jó csajok zabálják a fiúkat

Ördög bújt beléd - Megan Fox Nem tudom eldönteni, mi járhatott Diablo Cody fejében, amikor elkövette az Ördög bújt beléd című horror-komédiát (?): akart valamit csinálni, vagy volt egy rendelése, amit teljesíteni kellett a stúdió felé, és este nekilátott valami marhaságot bepötyögni egy dokumentumba – ha előbbi, akkor könyörgöm, legközelebb ne akarjon semmit csinálni, ha utóbbi, hát akkor se. A rossz vicc kategóriát sikerül kimerítenie ennek a dolgozatnak, még akkor is, ha egy-egy jelenetében megvillan valami bájos él, humoros ki- és beszólás. Lehetne ez az egész akár fricska is, vagy vicces tinihorror, vagy mittudomén, de sajnos vannak pillanatok, amikor nagyon erőlködik a narratíva, hogy elhitesse magáról, hogy tényleg van értékelhető cselekménye, máskor meg könnyed gesztussal utalja magát a még kínosabban jelzett “nehogy egy pillanatig is komolyan vegyél” régiójába. Persze Megan Fox ődémonsága már eleve vicc, és talán éppen ez működteti a filmet valamennyire: a száját összezárni képtelen hölgyemény ugyanis valóban csak testileg van jelen (bár ugye a testből meglehetősen kevéske látszik az ügyes operatőrnek köszönhetően), és mimikája is maximum akkor van, amikor azt CGI effektel megcsinálják, máskülönben a bagzó macska nevezetű szemspriccel felvértezve tekint semmitmondóan, agyon szájfényezve, rezdülés nélkül, mint egy szétbotoxozott viaszbaba, bele a nagy semmibe. A kockacsajt alakító Amanda Seyfried-nek meg látszólag senki nem szólt, hogy ez az egész csak egy fércműnek sikeredett blöff, úgyhogy ne próbáljon már színészkedni egy pillanatig sem, mert nagyon izzadságszagú és kínos lesz az egész – hát így meg sajnos minden porcikájában furcsa idegenként sertepertél, még mielőtt persze G. I. Jane-né meditálja magát a végére.