Commons in a Box – tudományos közösség építése egyszerűen

Sokan sokszor tapasztaljuk, hogy a kutatók sok esetben még mindig nem értesülnek egymás munkájáról, eredményeiről – adott esetben az egy irodával arrébb tevékenykedő kolléga legfrissebb kutatásáról sem tudnak/tudunk. Így van ez a Facebook-kal, Twitter-rel, Google+-szal, és pláne az Academia.edu-val is – hiába “követjük” egymást, vagy kerülünk azonos körbe, a tudományos munkásság valahogy kipottyan a mégoly […]

Közösségi kommunikáció felsőoktatási környezetben

A The Chronicle of Higher Education hasábjain Jeff Young arról értekezik, hogy az oktatók sok helyütt máris azt tervezgetik, hogy a Google új szolgáltatását, a Google+-t milyen nagyszerűen fel tudják majd használni a hallgatókkal való kapcsolattartásra, mondván, a Facebook erre nem a legmegfelelőbb platform, hiszen ott nehézkes pontosan irányítani, ki lássa, és kihez ne jusson el […]

Adataink online védelméről

Jelenleg éppen a Facebook adatkezelésével kapcsolatosan van felhördülés, ami persze igencsak jogos, hiszen amit Zuckerbergék néha művelnek, nos az minden, csak nem elegáns, finoman fogalmazva. Egy dolgot azonban a nagy felháborodás közepette sem szabad elfelejteni: azok az adatok, amelyek az avatarunk mellett szerepelnek, azok a megosztások, amelyeket szinte kényszeresen küldözgetünk ismerőseinknek (és kevésbé ismerősöknek, beállításoktól […]

Szakdolgozati procedúra a közösségi háló tükrében

Amikor az Intézetben beindítottuk az online szakdolgozat-feltöltési rendszert, igyekeztünk minél több felöleten ott lenni, tájékoztatni a hallgatókat (és persze a kollégákat is) arról, mi is pontosan a teendő, és a hatékonyság érdekében támaszkodtunk a már kialakított közösségi felületekre – például a Facebookra. Ez eleinte csupán abban nyilvánult meg, hogy miután kellő számú “rajongóval” bírtunk, igyekeztük […]

Oktatóként a közösségi hálón

Egyre többen beszélnek arról, hogy milyen furcsa vagy éppen mennyire természetes, hogy a hallgató az oktatóval már nem csupán órák vagy fogadóórák alkalmával találkozik és kommunikál, hanem a közösségi hálókon is gyakran figyelik egymás tevékenységét, adott esetben párbeszédbe is elegyednek. Kobak is ír arról, hogy milyen elvet követ, azzal érvelve, hogy igyekszik nem terhelni figyelmével diákjait, hiszen ez igen feszélyező tényező lehet számukra. Teljesen érthető álláspont, pláne felsőoktatási kontextust megelőzően, ahol a tanár-diák nexus eleve más alapokon nyugszik, mint mondjuk egy végzős évfolyam szemináriumának esetében, ahol tulajdonképpen ismerősök, felnőtt emberek ülnek össze hétről hétre, hogy megvitassanak bizonyos kérdéseket. Én egy másik oldalról világítanám meg a kérdést: én személy szerint azt érzékelem, hogy amióta hangsúlyozottan és vállaltan megjelentem például a Facebook-on, egyre több hallgató keres meg azon a felületen akár üzenetküldésen keresztül (kiváltandó az emailt egyre inkább – ez nyilván biztonsági játék is, hiszen az email változhat, a profil vélhetőleg stabil), de egyre többen chat-en is bejelentkeznek egy-egy kérdés, vagy amolyan online fogadóóra erejéig. Egy bátor kollégánál már láttam, hogy hamarosan kipróbálja a virtuális fogadóórát hivatalosan is, és gyanítom, hogy sokan kapva kapnak az alkalmon, hiszen így ugyanaz a személyes konzultáció valósul meg, mint az oktató irodájában, de nem kell kimozdulni otthonról, könnyebb pl. linkeket megosztani, példákat mutatni, vagyis adott esetben még előre is mozdíthatja a diskurzust, és hatékonyabbá teheti a kommunikációt, mint a papírra jegyzetelés, vagy fejben listázgatás. Ebből az aspektusból nézve tehát kifejezetten pozitív dolognak tűnik, ha hallgató és oktató a virtuális térben is megalapozza a kommunikáció lehetőségét (persze ez nem jelenti azt, hogy állandóan ilyen módon fognak társalogni, de mondjuk levelezős hallgatók vagy más településen élők esetén egyértelmű előnyt jelent a közösségi háló gyors kapcsolati lehetősége).

A jövő, ami azután következik, hogy a MySpace és a Facebook leitta magát egy partin és összejöttek

A fura cím egy jövőbeli üzenetből vétetett, amelyben az általunk nagyra tartott Stephen Fry (ejtsd: sztephen frí) klónja üdvözli korunkat, és az egymilliomodik Twitter-követőt. Csak hogy értsük, hol is tart majd a jövő: a címbéli afférból született a MyFace, ami aztán persze összefeküdt az áldott Twitterrel, és az ő frigyük gyümölcse lesz a megváltó (bár […]