-
Hitchcock kritikai olvasatai
Az Apertúra beindította könyves sorozatát, ami mindenképpen figyelemreméltó vállalkozás, és üdvözlendő színfolt a honi filmes könyvpiacon, ami finoman szólva is szűkös. Tudjuk persze, hogy leginkább a rút anyagiak szabnak határt a kiadás lehetőségeinek, és mondjuk a jelenlegi gazdasági környezet sem feltétlenül kedvező, de látva a növekvő számú filmes irányokon végzett embereket (és éberen figyelve a…
-
Ted bácsi pimasz levelesládája
Már nem első olvasat Stephen Fry A víziló című regénye, de magyar nyelven mégiscsak az első Fry-kötet, amit kézbe vehetünk. Amikor anno angolul olvastam, szinte csak szuperlatívuszokban fogalmaztam, és nagy megkönnyebbülés, hogy a magyar verzió tudja tartani a színvonalat – ami nem kis teljesítmény, lévén, hogy Fry zsenialitása nagy részt nyelvi teljesítményében rejlik. Ami azonban…
-
Magyar noir
Többnyire két irányvonalat észlel az egyszeri olvasó, amikor egy szerző több művével ismerkedik: megjelenik az első regény, ami mondhatni magnum opus-ként telepszik a további szövegekre, amelyek így silány utánérzésnek tűnnek csupán, vagy éppen ellenkezőleg, a kezdeti botladozásokat követően egyre kiforrottabb, mívesebb, élvezetesebb szövegekkel rukkol elő a szerző, és mintegy az olvasói elvárási horizontok határait maga…
-
Bűnös Budapest
Megmondom őszintén, kicsit kétkedve és bizalmatlanul vettem kézbe Kondor Vilmos új regényét, amely a Bűnös Budapest címet viseli, mert amikor egy új szerző körül akkora hype és ugyanakkor olyan jól felépített titokzatosság leledzik, akkor mindig valami beugratós trükkre gyanakszom. Mea culpa, és rögtön le is kell szögeznem, hogy a hype nem véletlen, és Kondor regénye…
-
Ponyvák vándorúton
Amikor itthon volt egy-két kezdeményezés arra nézvést, hogy az ember hagyjon köztereken vagy legalábbis látogatott helyeken egy-egy kedves könyvet, vagy keressen kortárs német irodalmat a négyes-hatoson, arra gondoltam, milyen érdekes, hogy nálunk más a könyvhöz való kötődés, mint mondjuk az angolszászoknál, legalábbis gondolom. Merthogy náluk olyan természetes dolog, hogy a vonaton kiolvasott ponyvát otthagyják az…
-
Le az arisztotelészi világgal!
Nagy tartozást róttam le azzal, hogy A. E. van Vogt örökbecsű klasszikusát abszolváltam, hiszen a sci-fi nagy klasszikusáról van szó, és már rég fentem rá a fogamat, már csak azért is, mert egyik kedves szerzőm, Philip K. Dick tematikája valahogy Vogt felé vezethető vissza – nem tagadom, az Agave kiadása éppen kapóra jött. A könyv,…