Harry Potter, a félvér

Harry Potter és a Félvér Herceg - mozijegy A furcsán hangzó cím ötletét a mozijegy adta, és ez akár rossz ómennek is tűnhetett volna, hiszen kiderült, a Harry Potter és a Félvér Herceg véleményem szerint a széria eddigi legsikerületlenebb darabja. Azt most hagyjuk, hogy miben tér el az alapjául szolgáló kötet szövegétől, vagy mennyiben követi azt, eleve huszadrangú kérdés, inkább koncentráljunk magára a filmre. Az első fél órát meglepően végiguntam, a következőt is, majd azon kaptam magam, hogy izgulok, feszengek, szorongok. Sajnos nem a film keltette hatás volt ez, hanem egyszerűen én éreztem kínosnak a filmet magát. Kidolgozatlan és lapos (nem csak úgy lapos, hanem égbekiáltóan, otrombán lapos) karakterek, akik maguk sem értik, mi a frászt keresnek a vásznon, mintha idegen lenne a történet környezete, mintha nem a diegézis szüleményei lennének, szokatlanul erőltetett dialógus, ami már csak azért is problematikus, mert hihetetlen jó az alapanyag, és az eddigi Potter-filmek így-úgy egészen tűrhető párbeszédeket hoztak, és úgy egyáltalán az arányérzék majd’ minden területen megmutatkozó teljes hiánya – ezek jellemzik az új filmet. Egészében véve hiteltelen, hamis majd’ minden jelenete, átgondolatlan, minennemű koncepciót nélkülöző a narratív építkezés, és még a ziccert, a tökéletes hitchcocki MacGuffint (igen, a Félvér Herceg biza’ az lenne) is teljesen képtelenek kiaknázni – nos, ez a filmkészítők totális csődje.