A kávé napjára hangolva

Majdnem pontosan egy évvel ezelőtt írtam a kávé világnapjával kapcsolatban, és azóta is töretlenül tombol az újhullámos kávékultúra hazánkban – mi sem illusztrálja ezt jobban, mint a látszólag naponta nyíló új helyek száma. Mára már egyáltalán nem okoz nehézséget beszerezni a minőségi kávét otthonra sem, egyre több online értékesítő havi előfizetési csomagokkal is előrukkol, és […]

Kávés napok

Tudom, tudom, mindennek van minimum országos, de talán még nemzetközi napja is: de akkor miért ne lehetne épp a kávénak is? Minek, minek? Hát mondjuk azért, mert a kávé, a kávézás picit többről szól annál, hogy lefolyik a kávé a kotyogósban, vagy bedobod a kapszulát a gépbe, és utána gyorsan felhajtod az italt, mert rohannod […]

Chia puding

Ultimate superfood, minden egészséges kaják legegészségesebbike, omega-3 turbó, de valójában már eleve azért megéri foglalkozni vele pár percet, mert nagyon finom: ez a chia, illetve a belőle készülő puding. A chia (azték zsálya) nem egy bonyolult dolog, és egészen sokféle felhasználási módja lehet, mert onnantól kezdve, hogy simán salátára szórja az ember, vagy kicsit szöszmötöl […]

Szubjektív szegedi gasztro mustra

Soha nem felejtem el azt a pillanatot, amikor egy amerikai kolléga hitetlenkedő pillantással nyugtázta komplett tanácstalanságom, aminek eredője a következő, normális esetben teljesen könnyen megválaszolható kérdés volt: “Hova érdemes elmenni enni?” Nem arra volt kíváncsi, hol kap halászlevet, kolbászt, töltött káposztát, és hasonló, magyar konyha asszociációkat a gulyáson túl, sokkal inkább gyors, de minőségi gasztronómiai […]

Egye meg a főztjét!

Julie & Julia Töredelmesen be kell vallanom, hogy a televíziók (nem is olyan széles) programskálájából néhány alapvető klasszikuson túl maximum gasztronómiai jellegű műsorokra vagyok kíváncsi, és azoknál is egyre inkább hullik a férgese, és egyre nehezebben találok olyat, amit érdemes is nézni. Általában a mérce az, hogy éhes leszek-e a műsor közben, vagy nem, és közben szórakoztat-e az egész műsor, vagy sem. Mivel érdeklődési köröm meglehetősen egysíkú, lapos és kiszámítható, ezért talán nem véletlen, hogy gasztronómiában az ultimate hero Gordon Ramsay (aki a konyha Dr. House-a vagy Kal Lightman-je, lássuk be), és majd’ minden esetben várom, hogy más műsorokban is megjelenjen váll felett lebegő gonosz kis piros ördögként, természetesen hosszasan szitkozódva. A Két nő, egy recept – Julie és Julia című film audiovizuális kóstolgatása közben azonban a jó skót szakácsfenomén nem, vagy csak nagyon kis mértékben hiányzott, és azonnal, előre szeretném követelni, hogy Meryl Streep igenis kapjon még egy Oscar-díjat! Mert ugyan a film tulajdonképpen semmilyen tekintetben nem mutat fel semmi kiemelkedőt, szokatlant, emlékezeteset – mégis működik. Kicsit hosszabb a kelleténél, néha kifejezetten súrolja a lapos, unalmas jelenet meghatározását, ám akkor a kajatematika ürügyén Julie (Amy Adams üdítő alakításában) nekilát blogba ojtott tevékenységének, és szépen, alaposan átgondolt párhuzamos történetsíkon “szólítja meg” Juliát (Meryl Streep felülmúlhatatlan megformálásában), akinek életéből már-már blogszerűen kipécézett pillanatai kellően klappolnak az ifjú gasztroblogger rekordkísérletének mindennapjaival.