-
Kétségtelen kételyek
A dráma illetve színház és a film viszonya az uralkodó adaptációelméleti meglátások szerint minden problémát nélkülöz, hiszen például a dialógus ürügyén rokon művészeti ágak, így nagyon nem is lehet mit beszélni róluk. Ha ezt így gondolja valaki, akkor talán John Patrick Shanley munkája némi kételyt ébreszthet benne, hiszen az igen sikeres színpadi mű még a…
-
Harry Potter, a félvér
A furcsán hangzó cím ötletét a mozijegy adta, és ez akár rossz ómennek is tűnhetett volna, hiszen kiderült, a Harry Potter és a Félvér Herceg véleményem szerint a széria eddigi legsikerületlenebb darabja. Azt most hagyjuk, hogy miben tér el az alapjául szolgáló kötet szövegétől, vagy mennyiben követi azt, eleve huszadrangú kérdés, inkább koncentráljunk magára a…
-
Más tollával éktelenkedni
Nem az a baj, hogy valakinek filmet kellene készíteni, és nincs valamire való ötlete, hiszen majd csak összehoz valami sablont, és akkor az elevickél a mozik kínálatában, két hétig vagy ha nagyon jó a marketing, akkor talán háromig is, hanem az, amikor nincs ötlete, de a másé annyira tetszik neki, hogy bárdolatlanul “újrahasznosítja” azt. De…
-
Sírtól a bölcsőig
Furcsa érzés végignézni David Fincher dolgozatát, amely F. Scott Fitzgerald novellája alapján készült, mert egyrészről egy borzasztóan elnyújtott rétestészta, amely meg sem próbál a felszínen túl kapirgálni, másrészt meg a szokatlan szituáció és a rengeteg felmerülő kérdés mégis továbblendíti az embert minden nyűgén. Szögezzük le: 166 percig egy poénra építeni nehéz ügy, tudta ezt Fitzgerald…
-
Csereberés trauma
Soha nem voltam sem Clint Eastwood, sem Angelina Jolie rajongó, valamiért egyikük munkássága sem tud különösebben lekötni, még akkor sem, ha egy-egy produktumuk épp tetszik is, ám az Elcserélt életek kiemelkedően jó film. Eastwood hihetetlen arányérzékkel fonja a történet szálait egységes egésszé, ráadásul mindeközben úgy adja el az érzelgős jeleneteket, mintha a legmélyebb emberi érzelmek…
-
Mese az adaptációról – Csillagpor
Nemrég megnéztem a Neil Gaiman könyvéből készült Csillagpor című filmet, és annyire tetszett, hogy rögtön elolvastam a könyvet is. A két szöveg olyan együttest alkotott ezt követően, hogy az erről alkotott véleményt nem csak egy blogbejegyzésnek szántam, így kerekedett egy újabb cikk az Apertúra Magazin számára. Szándékosan megtartottam azt a sorrendet, amelyben a szövegek eljutottak…