Tennessee Williams és Hollywood

Minekutána felpörgetett eseménysor jellemzi a doktori folyamatot, tegnap például egy szemináriumra invitáltak előadni, ahol igyekeztem valamennyire összefoglalni a mondandót, persze hiába készítettem szigorú időbeosztást a tematikához, naná, hogy egy idő után rá sem néztem a papírra, és csúsztam… Sebaj, a visszajelzések alapján koherensre sikeredett az egész, amelyhez az alábbi prezit használtam – ha valakit érdekel. […]

A hirtelen nézőpontváltozásról

A helyzet az, hogy sohasem gondoltam volna – na jó, persze, hogy gondoltam, de azért nem nagyon mertem azt gondolni -, hogy az alábbi képen és az egész PhD Comics sorozaton mindenféle fészkelődés, összekacsintás és/vagy lelkiismeretfurdalás nélkül tudok nevetni, ám azzal, hogy oltári nagy hanghatással legördülőben a proverbiális kő, tényleg teljesen másképpen nevetek ezen: Semmi […]

Megerősítés – épp, amikor kell

Jelenleg erőteljesen dolgozom a disszertációmon (Tennessee Williams drámái és azok filmadaptációi a téma, melynek apropóján az adaptáció elméleti és kritikai diskurzusát döngölöm rendületlenül), és miközben az újabb részeket írom, ezeket igyekszem összefésülni a korábban elkészült részekkel minden lehetséges szempontból, hogy egységes, ismétlésektől mentes legyen a szöveg, és minden része tartogasson valamit az olvasónak. Eközben azon […]