Digitalizált viktoriánus irodalom

A The New York Times számol be arról a konferenciáról, ahol Dan Cohen bemutatta Fred Gibbs-szel közös kutatásaik első eredményeit, amely tulajdonképpen a viktoriánus irodalom kvantitatív analízisét jelenti. A kutatás lényege az, hogy egy irdatlan nagy adatbázisra ráengednek megfelelően cizellált algoritmusokat, amelynek eredményeként szép statisztikai adatokat kaphatunk a felvetésekre illetve kutatási kérdésekre, amely – várhatóan […]

Csupa jó hír

Nem tudom, mi lehet a levegőben, de csupa olyasmit olvasok mostanság, amelyek korábbi, elfogadott és serényen gyászolt tények ellenkezőjét bizonygatják. Történt, hogy a hazánkban már-már szitokszóként használt, ún. PISA-felmérés megállapította, hogy elég ramatyul állunk, már ami a fiatalok olvasáskészségét, szövegértését illeti, és ez a jövőre nézvést bizony nem kecsegtet túl sok jóval: elbutulunk, na (mert […]

Bölcsészetről, Web 2.0-ról, tudományról

A Bipounk kommentárja kapcsán olvastam el PhD Dr. habil. Koltay Tibor “Veszélyes-e a tudományra a Web 2.0?” című írását, amely a Magyar Tudományban, a Magyar Tudományos Akadémia folyóiratában jelent meg. Először is szögezzük le, nagyszerű, üdvözlendő dolog, hogy az MTA végre nem csupán észrevette, hogy van olyan, hogy internet, web, pláne web 2.0, de még […]

Bölcsészet 2.0

Furcsa egybeesésnek is vélhetnénk azt, ahogyan két hír egymást követően kerül be az ember RSS-olvasójába: az egyik arról szól, hogy EU-s koordinációval és keretekkel vizsgálják annak lehetőségét, hogy a diploma illetve a különböző fokozatok odaítélésénél legyen egy olyan opció, hogy figyelembe veszik azt a tudást, amit nem oktatási keretek között sajátít el az illető, hanem […]

Új bölcsészet?

A Metazin számol be arról az amerikai kezdeményezésről, amely lebontani igyekszik a bölcsészettudományok és a természettudományok közötti, néha áthatolhatatlannak tűnő falakat, mondván, hogy vége a szakbarbárságnak. Az argumentum az, hogy bár a 20. század oktatási modellje egyértelműen a szakosodás, a specializáció struktúráját építette ki, addig a jelen valami egészen mást diktál. A kiinduló pont a következő:

David Sloan Wilson, a New York-i Binghamton Egyetem biológiatanára arra lett figyelmes, hogy a darwini evolúcióról szóló előadás-sorozatára előszeretettel iratkoztak be bölcsészhallgatók is. Kolléganőjével, Leslie Heywood angol nyelvésszel olyan tananyagot dolgozott ki, amelyben a statisztika oktatása és a filológiai tudomány alapfogásai egyaránt szerepelnek. Ášgy vélik, hogy a tudomány könnyen hozzáférhetőbbé válik, ha demisztifikálják. Ha például a statisztikai fogásokat és módszereket a diák az őt érdeklő témakörrel kapcsolatban sajátítja el, mindjárt kiderül, hogy nem ördöngösség a statisztika.
(forrás: Metazin)

Ez mind nagyon szép és jó, csak egyvalamit nem értek: valóban új valamiről van itt szó? Tetszettek már hallani az interdiszciplinaritásról? Vagy épp a multidiszciplinaritás rémlik? Esetleg pluridiszciplinaritás ugrik be?