-
Parveen Adams Lynch Inland Empire c. filmjéről
Amikor jó néhány éve, még a The Spectral Body előtt a könyv alapját is adó dolgozat ürügyén kellett Parveen Adams-szel konzultálnom elég sokat, hihetetlenül inspiráló volt, amit mondott a beszélgetéseink során, és tulajdonképpen neki köszönhető, hogy az elemzések koherens elméleti keretet kaptak, illetve sikerült fogást találni a vizsgált filmeken. Furcsa, hogy most a disszertáció írásakor ugyan…
-
Óvodai zsarnokság, avagy játékos háború
Tegnap Mátéval megtekintettük a várva várt Toy Story 3-at, mégpedig a mostanra szinte obligát 3D-ben, és bár Buzz Lightyear-os figurával díszített üdítős pohár már nem volt, azért sikerült megkaparintani az utolsó Woody-sat, így az első akadályt vettük. A második akadály általában a 3D-s szemüveg: valami kiismerhetetlen okból a gyártók (vagy épp mindig az a mozi,…
-
A svéd modell
Egészen kellemes meglepetés azt látni, hogy egy svéd filmnek ekkora hájpja van, mint amit most A tetovált lány kapcsán észlelhetünk, de már az elején szögezzük is le: alapvetően meg is érdemli. Én ugyan nem látom éreztem azt a mindent elsöprő forradalmi újdonságot, amit többen is többféle megközelítésben emlegetnek, de egy nagyon élvezhető, kifejezetten profi munkát…
-
Készül az Üvegtigris 3
Nem újkeletű hír, hogy a nagysikerű Üvegtigris széria immáron a harmadik részéhez érkezik hamarosan – jelenleg folyik a forgatás. Talán az sem olyan óriási hír, hogy az eddig hivatalosan be nem mutatott szereplők kik is lehetnek – nos, vége a találgatásoknak, hiszen megerősített információink szerint a női főszerepet Szabó Erika (tudod, egykoron Tilda, Barátok közt)…
-
Ludwig van Ayers
Van valami őrült dimenziója a matematikának és a zenének, ami unos-untalan táptalajt szolgáltat végtelenül emberinek nevezett történetek fabrikálásának – persze mindig a normalitás oldalán elmesélve, pláne ha filmről van szó. Talán a bonyolult rendszerek, amelyeket a két terület (a görögöknél még művészet volt ugyebár mindkettő, talán nem véletlenül) működtet, az a betekinthetetlen világ, amelyet csak…
-
Szürkeségbe burkolózó paktum az ördöggel
Emlékszem, anno szóbeli vizsgán húztam Oscar Wilde regényét, a Dorian Gray arcképét angol irodalomból, és annyi mindent össze tudtam hordani róla, hogy úgy kellett leállítani. Nem önmagam ajnározása ürügyén mondom, sokkal inkább azért, mert a szöveg hihetetlen gazdag, fantasztikusan míves szövésű narratíva, mondatonként beindítja az olvasó agyát, lehetetlen semleges olvasmányélményként letudni. Naná, hogy az ördöggel…