blog

A hazug

Stephen Fry: A hazug Ezzel a címmel az első maradandó élményem Tim Roth alakítása volt, de mostanra kiegészült Stephen Fry első regényével is, ami természetesen a Dr. House-i szentenciára épül, miszerint “Mindenki hazudik” (naná, hogy Hugh Laurie írt is egy ajánlást a könyvhöz, amiben Joseph Hellert sem kíméli mellesleg…). A hazug (The Liar) Adrian Healey félig-meddig önéletrajzi ihletésű figurájában testesül meg, akinek kamaszkorától követhetjük figyelemmel viszontagságokkal teli életét az angol bentlakásos fiúiskolák világától a Cambridge-i doktorátusig, fiúszerelmektől a nőkig, a valóság látszatától a teljes, mindent átitató fikcióig.

Kétségtelenül tabudöntögető és szokatlan narratív felépítésű regényről van szó, ami azonban hihetetlen szórakoztató is egyben. A valóságból vett epizódokat Fry olyan elegánsan szövi össze, hogy nyilvánvaló: semmi sem igaz, minden fikció. Micsoda szép zizeki trópus (Merleau-Ponty-m és Lacanon keresztül persze): a möbiuszi struktúrában ha az ember elég messze jut a valóság felfedezésében, ha már megleli a Valós magot, tulajdonképpen egy fiktív képződményre lel, és a fikció oldalán találja magát anélkül, hogy valaha el kellett volna hagynia a valóság fonalát.

Erre az alapra épül Fry narratívája is, egész fejezetekről derül ki, hogy hazugság (még a fikción belül is!), és kiderül, hogy Healey hazugságra épülő élete tulajdonképpen a legőszintébb, hiszen talán ő az egyetlen, aki komolyan is veszi, megéli és átéli hazugságait, azonosul velük. Semmi nem az a regényben, aminek látszik, mindenkinek van rejtegetni valója, épületes hazugsága, és a narrátor Healey-vel karöltve előszeretettel hozakodik elő a mocskosabbnál mocskosabb részletekkel. A történetben továbbá van magyar szál is, de mindenkit megnyugtatok: meglehetősen kémregényes vonulatban jelenik meg a magyar expedíció – amely narratív beékelődésekről kiderül, hogy szerves részei, sőt, mozgatórugói a látszólag teljesen más mederben csörgedező cselekménynek.

Az ellentétes hangvételű kritikai fogadtatás ellenére állítom, hogy zseniális könyv A hazug, bár nem könnyű olvasmány: az elbeszélői trükközgetések mellett Fry nyelvi leleményei is megdolgoztatják az olvasót – de talán éppen ettől letehetetlen szöveg. Mellesleg Fry a napokban ünnepelte 50. születésnapját (lásd a BBC Four egész hetes programarzenálját ezügyben) – éljen sokáig!

Standard