Bosszankodjunk csak

Divatban vannak azok a blogok, ahová különböző sérelmeinket küldhetjük el, hogy aztán jó sok együttérzésre leljünk, legyen az utazással vagy vásárlással kapcsolatos, és mostanság már azt is rebesgetik, hogy a fogyasztói öntudat felfelé ívelésének időszakában a szolgáltatók is előszeretettel vizslatják ezeket a webes felületeket – bár ennek nem feltétlenül látjuk eredményét… Amikor nagyban költözködtünk az év elején, akkor volt néhány szolgáltató, akikkel meglepően egyszerűen ment az átírás sokszor vérlázítóan bürokratikus folyamata: egyik ilyen volt az ELMÁœ.

A cég egészen mostanáig várt arra, hogy kimutassa foga fehérjét – kár volt. Rendes befizető lévén nem csupán időben utalunk, de meg is őrizzük az összes igazoló lapot, stb. – a tapasztalat erre int. Történt, hogy nevezett szolgáltató szeptemberben küldött nekünk egy levelet, amelyben tájékoztat arról, hogy október közepén felkeresnek munkatársaik, hogy megszüntessék az áramszolgáltatást, mivel a júniusi részszámlánkat nem egyenlítettük ki. Első verbális felindulásom betetőzését követően rögtön leellenőriztem a papírokat, amik egyértelműen arról tanúskodtak, hogy bizony átutaltuk a pénzt. Megnéztem az internetes banki kivonatot – ott is az állt, hogy bőven időben teljesítettük a követelést. Nosza, irány a telefon, nézzük, mit lép az ügyfélszolga.

Kedves ügyfélszolga, ahogy kell, ellenőrzi nagy sokáig a számlázási históriát, és ő is azt látja, amit a cég ügyfélszolgájának látni illik: hogy bizony a kedves, de felháborodott fogyasztó nem fizetett, az ügyfélszám alatt hibádzik egy tétel. Erősködöm, pedig én biza’ fizettem, lehetne más kritériumok alapján is keresni? “Nem,” mondja, mert név alapján nem rendszereznek. A megoldás az, hogy a banktól kell kérni egy igazolást az átutalásról, és azt elfaxolni. “Mit írjak rá?”, kérdem, ha már így állunk. “Név és cím” – hangzik a meglepő válasz. “De az imént mondta, hogy név alapján nem tudják beazonosítani a befizetőt…” – próbálkoztam tisztán látni. “Akkor írja rá azt is, hogy miért küldi ezt a faxot…” – ami már az értetlenkedés vészes meredélye felé taszít… “Rendben,” mondom megalkuvóan, “ráírom a vevőkódomat is, csak úgy…”

A bankban nagy nehezen sikerül egy két soros igazolásra szert tennem, amire gyorsan rá is firkantok egy-két keresetlen szót, címet, vevőkódot, hátha célba ér majd a fax (külön papírral nem próbálkozom – nagy az esély, hogy egy ilyen nyilvántartási rendszerben két papír csak összezavar…). Azzal zártam soraimat, hogy ha már megfenyegettek azzal, hogy kikapcsolják az áramot, ahelyett, hogy emlékeztetnének arra, hogy az ő nyilvántartásuk szerint nem került kiegyenlítésre egy részszámla, azzal minimum tartoznak, hogy írásban visszajeleznek, hogy elfogadták-e az igazolást, vagy nem.

Mondanom sem kell, mint minden “rendes” szolgáltató, az ELMÁœ sem jelzett vissza… Fenyegetőzni azt nagyon tudnak, de ha a fogyasztó kér valamit, arra magasról… Ilyenkor jó lenne, ha mondjuk legalább bejelentést lehetne tenni valahol arról, hogy milyen levelekkel igyekszik a szolgáltató fizetésre bírni a becsülettel fizetőket is – annak ellenére, hogy a hiba az ő rendszerükben van. Ugyanis természetesen megvolt a befizetett pénz, ott volt a nevem és a címem is, csak éppen egy vevőkód hiányzott a listáról – ezért valami közös számlára irányították (???), és így nálam nem könyvelték el. Nos, nem kérek én mást, csak egy hasonló, “közös számlát”, ahová a beérkező csekkjeim közül átirányítok egyet-kettőt, ha nem tetszik a címzés… Egy bocsánatkéréssel pedig minimum jön a cég (én pedig piti kis állampolgári lehetőségeimet böngészem, hogy tudnék foganatosítani egy egyszerű megfogalmazásbéli változtatást).

Egy hozzászólás a(z) “Bosszankodjunk csak” című bejegyzéshez

  1. Jaj, te szegény, Én nem vagyok ennyire emberszabású hasonló helyzetben. Átadom az agyam holmi vadállati ösztönöknek, üvöltök, amitől megijednek, és még a visszakapcsolási díjat se kérik. A DÉMÁSZ ugyanis nem szólít fel, csak egyszerűen kikapcsol. Ágy kell nekünk…

A hozzászólások jelenleg nem engedélyezettek ezen a részen.