Megállíthatatlanul jön a három dimenziós szórakoztatás, és nem kell túl nagy jósnak lenni ahhoz, hogy megtippeljük, nagy valószínűséggel most tényleg elérkezett a változás, most valóban jön a folyamatos, fokozatos átállás. Merthogy a 3D korántsem új találmány, és a mozi már rég foglalkozott vele (az ötvenes évektől), leginkább persze a televízió térhódítása ellenében vetette be, a nézők visszacsalogatását célzandó. Nem jött be, legalábbis nem hozta azt az eredményt, amit a mélyponton lévő filmipar előzetesen elvárt a technológiától. Látványos, bár drága; élvezetes, bár macerás – szemüveg kell hozzá, projektor, stb., vagyis már megint befektetés. A hatvanas éveket követően aztán le is csendesült a 3D-ről szóló híráradat, nem is nagyon készültek filmek ezzel a módszerrel, legalábbis egész estés játékfilmek nem igazán, és igen sokáig jegelte a projektet Hollywood is (bár a 80-as években volt egy kis reneszánsza). Mostanra azonban úgy tűnik, a technológiai akadályok egyre kevésbé akadályok, és a világon elég 3D vetítőtechnikával ellátott mozi létezik már ahhoz, hogy megérje 3D-s verziókat készíteni egyes, főként persze sikerre ítélt filmekből, vagy – ahogyan az Avatar példája is bizonyítja – egyenesen erre tervezni projekteket. Önmagában azonban a mozi már nem tudná ezt a technikát olyan szinten bevezetni, amelynél megérné a gyártás is – és most a rivális mediális aréna sokkal inkább partner lehet, mint valaha!
Megjegyzés [3]
Van az úgy, hogy az ember arra fanyalodik, hogy megkeresse egy étterem vagy pizzéria elérhetőségét az interneten, de mindezt úgy, hogy csak a következő paramétereket tudja: 1) kitűnő pizzát sütnek; 2) olaszos a neve; 3) Szeged fő sétálóutcáján van. Beütjük tehát ezeket kulcsszavakra szűkítve a legismertebb keresőkbe, és – semmi. Variálunk, totózunk, próbálkozunk – semmi. Elavult információk, hibás adatok, ennyi csupán a jussunk. Új médiáról visszalépünk a régebbi felé: telefon. Tudakozó – semmi. Különleges tudakozó – hosszabb próbálkozás, de semmi. Így másik pizzaforrás felé irányul a figyelem, ezt az üzletet a tulaj bukta. A megoldás ugyanis később érkezik: hirdetőújságból sikerül azonosítani a szellempizzériát. Megnéztem a honlapjukat – bizony, van nekik – és egyértelmű, hogy csak azért van, hogy “legyen”, vagyis sok más hasonló honlaphoz, csak azért virít a szörnyen csicsás felület az internet széles választékának szénakazaljában, hogy ha valaki véletlen konkrétan ellátogat oda, akkor nehogy üres oldalt találjon, mégiscsak 2009 van. Hát, ideje lenne ráébredni, hogy ha már 2009 van, akkor ez édes kevés. Rossz dizájn, borzalmas kódolás, amatőr 
A múlt héten jött egy elég furcsa üzenet az egyik ismerőstől a 
Furcsa hetem volt, és mivel elég redundáns, repetitív dolgok vették el az időm nagy részét, inkább leírok egy-két keresetlen szót, mondatot, hogy legyen mire hivatkoznom.
Furcsa egybeesés, hogy 
Az 
Nagy öröm azt látni, hogy nem vagyok egyedül azon elhatározással, hogy az oktatás hagyományosnak mondható módszertanát az online lehetőségekkel bővítgessem, mindig a kornak éppen megfelelő technikai újításokkal, sőt, igazából csak csendesen mondogatom a magamét 
A 
Nem is olyan rég 
A 
Érdekes megfigyelni, hogy az egyes kormányok, kormányzati szervek és különböző politikai erők mekkora erőfeszítéseket tesznek internetes megjelenésük jobbítása, fejlesztése érdekében, és főként persze, miként is teszik ezt. Mifelénk 
Mivel már rég égett az arcom, hogy bár a 
Az EU Media programja által finanszírozva létrejött egy nagyszerű oldal, az 
Amikor az ember keres valamit az interneten, akkor szépen akkurátusan igyekszik ügyes keresőszavakat bepötyögni – a statisztikák szerint többnyire – a 
Furcsa dolog arról írogatni, hogy az ember virtuálisan széttárja a karjait, és egy újabb szeletkét ölel magához a nagy internetből (vagy a nagy internet öleli magához a jóhiszemű felhasználót, hogy öleléséből immáron soha, de tényleg soha el ne engedje), mert ugye azért az online jelenlétnek minősített nárcisztikusnak vagy egyenesen egoistának ható önreklám (amit persze self-management névvel aposztrofálunk, naná) valójában lehet, hogy egyfajta addikció viszonylag kontrollált megjelenési formája. Van ugye a blog, ami egykor még nagy újdonság volt, ma már inkább természetes velejárója, első lépcsője a webes merészkedésnek. Aztán ha a blog nehézkes, vagy egyszerűen csak a világba akarunk ordítani valamit, akkor jönnek a mikroblognak is csúfolt szolgáltatások, valamint a 
A 
A vagdalthús levelesládában egy olyan fogás, amely valószínűleg egyetlen internetet használó egyednek sem ízlik, mégis le kell nyelnie nap mint nap. Merthogy amióta a 
Állítólag az egész azzal kezdődött, hogy egy 
Érdekes vállalkozás, hogy egy elbeszélést az internetes technikák segítségével építsünk fel vagy “mondjunk” el: ha már ott a 
Teljes gőzzel dübörög az új 
A 
A kimagaslóan borzalmasan visszataszítóan olvashatatlanul csúnya dizájnnal büszkélkedő, eredendően az új orosz filmmel foglalkozó online amerikai 
A DragonWeb Dragon Zoltán webes játszótere és online otthona: itt elmond, kritizál, kinyilatkoztat, beszámol. Ha további érdeklődés esete forog fenn, akkor érdemes a 
