DragonWeb

Szürkeségbe burkolózó paktum az ördöggel

{2010. május 28. péntek – 16:45}

Emlékszem, anno szóbeli vizsgán húztam Oscar Wilde regényét, a Dorian Gray arcképét angol irodalomból, és annyi mindent össze tudtam hordani róla, hogy úgy kellett leállítani. Nem önmagam ajnározása ürügyén mondom, sokkal inkább azért, mert a szöveg hihetetlen gazdag, fantasztikusan míves szövésű narratíva, mondatonként beindítja az olvasó agyát, lehetetlen semleges olvasmányélményként letudni. Naná, hogy az ördöggel paktumot kötő ártatlan ifjú története megragadta a filmkészítők fantáziáját is, és több próbálkozást követően most a Narnia krónikái második részéből megismert, Caspian herceget alakító Ben Barnes személyében meg is találták az új évezred Dorian-jét, aki azonban azon túl, hogy statikus objektumként végig pózolja a filmet, sajnos vajmi keveset tud Gray karakteréből felvillantani. Nem úgy Colin Firth, aki egyenesen tobzódik a cinikus Lord Henry szerepében: Firth talán sohasem volt ennyire erős, ennyire mindenkit és mindent elsöprően élvezetes – bár ez az aránytalanul profi alakítás most aránytalanná is tette az adaptációt, hiszen vibráló jelenlétén túl sajnos csak szürkeség, stázis, és az ügyes képi megoldásokon valamint az egyébként jól eltalált zenén túl meglepő üresség tárul a vizslató szem elé. Látszik az igyekezet, hogy a fantáziával játszó sztoriból egy izgalmas, cselekménydús thrillert csináljon a filmkészítő, ám sajnos tényleg csak az erőlködés látszik.

Tovább »

Hozzászólások kikapcsolva

Bölcsészetről, Web 2.0-ról, tudományról

{2010. május 26. szerda – 09:25}

A Bipounk kommentárja kapcsán olvastam el PhD Dr. habil. Koltay Tibor “Veszélyes-e a tudományra a Web 2.0?” című írását, amely a Magyar Tudományban, a Magyar Tudományos Akadémia folyóiratában jelent meg. Először is szögezzük le, nagyszerű, üdvözlendő dolog, hogy az MTA végre nem csupán észrevette, hogy van olyan, hogy internet, web, pláne web 2.0, de még hagyja is, hogy tudós emberek értekezzenek róla. Másodszor viszont azt is meg kell jegyezni, hogy sajnos még mindig a félelem (a pozíció, a tudomány fellegvárának féltése?), a téma nem igazán teljes körű ismerete az, amely meghatározza a hangvételt és kijelentések orientációját. Kár érte, hiszen éppen a sokat emlegetett tudományos igény, minőség az, amely ilyen esetekben kérdésessé válhat, márpedig éppen ezzel ellentétes a vélt cél. Sajnos Koltay írásának címe eleve problémás, mondhatni irreleváns, és önmagában megjelöli azt a hozzáállást a témához, amely szerény véleményem szerint éppen a tudomány kontra új média, web, web 2.0 stb. rákfenéje, amitől mindenkinek, akinek valami halvány sejtése is van ezekről a témákról, minimum feláll a hátán a szőr (ha van neki ott szőre persze). Tisztelt Koltay úr, ugyan mi a fenétől lenne már veszélyes a web 2.0? A tudományt hagyjuk, nagyon könnyű belátni, hogy mondvacsinált, ráadásul igencsak idejét múlt argumentáció az, hogy a tudomány embere kiáll tudással felvértezett fegyverzetével és jól megvédi szegény tudományt mindentől, ami árthat neki. Komolyan kérdezem: vajon szerencsétlen web 2.0 mit árthat bárkinek is – pláne a tudománynak (amely ezek szerint mégiscsak valami elefántcsont torony kényszer képezeteként jelenik meg a tudós társadalom fantáziavilágában – ez esetben persze a web 2.0 a maga megosztási filozófiájával tényleg halálos veszedelem: gondoljuk csak el, hogy az összegrundolt tudományos eredmények a netizenek képernyőjén landolnak, pfúj, skandalum!)

Tovább »

Hozzászólások (8)

Ökológia és ideológia

{2010. május 24. hétfő – 13:45}

A múltkori Žižek-epizódhoz kapcsolódóan találtam a filozófiai-kultúra-kritikai mondanivaló fogyaszthatóbb, még humorosabb, és persze muzikálisabb megfogalmazását: őszinte konfrontáció az ökológiai ideológiájával!

Hozzászólások kikapcsolva

Adataink online védelméről

{2010. május 24. hétfő – 08:28}

Jelenleg éppen a Facebook adatkezelésével kapcsolatosan van felhördülés, ami persze igencsak jogos, hiszen amit Zuckerbergék néha művelnek, nos az minden, csak nem elegáns, finoman fogalmazva. Egy dolgot azonban a nagy felháborodás közepette sem szabad elfelejteni: azok az adatok, amelyek az avatarunk mellett szerepelnek, azok a megosztások, amelyeket szinte kényszeresen küldözgetünk ismerőseinknek (és kevésbé ismerősöknek, beállításoktól függően), egyfajta önkéntes adatszolgáltatásnak minősülnek, hiszen senki nem kényszeríti az embert, hogy bulizós-topless-ciki fotóit megossza egy közösségi oldalon anélkül, hogy belegondolna, később hiába vonná vissza az egész akciót, meg nem történté már nem nyilváníthatja meggondolatlan kattintását. Nem tudom, hogy csak én érzem-e úgy, de könnyebb megorrolni mondjuk a Facebook-ra, mint odafigyelni egy kicsit arra, amit művelünk, nagy részt hárítás a nagy felhördülés. Érdekes, az iwiw kapcsán nem hőzöngünk azon, hogy bárki, aki rákattint a képünkre vagy a nevünkre, azonnal mindent láthat, olvashat rólunk (csak csendben jelzem, a Facebookon azért koránt sincs így). Szokjuk egymást, a közösségi oldal (mint főbérlő) és a felhasználók (mint albérlők), és nem meglepő, hogy nem surlódásmentes az összeszokás. Mindezek mellett persze hangsúlyozottan felháborító, hogy a főbérlő menet közben változtatja a játékszabályokat, de ugye senki nem felejtette el, hogy elfogadta a játékszabályokat, amikor regisztrált? Ugye mindenki tüzetesen végigtanulmányozta az adatvédelmi elveket és felhasználási szabályokat, mielőtt rákattintott a gombra?