Méltatások

“Dragon Zoltán szakmai munkássága fontos szerepet tölt be a magyar fimtudományi életben, mivel jelenleg ő a pszichoanalitikus filmelméleti irányzat legjelesebb hazai képviselője. Előtte Magyarországon a filmelméletben a pszichoanalízisnek inkább csak a korábbi, strukturalizmushoz kötődő válfaját alkalmazták, ő kezdte el a tágabb értelemben vett filmtudományi életben is megismertetni Lacan és követőinek elméleteit. Jelen kötete is ezt az elméleti hátteret használja fel egy másik problémakör, az adaptáció kérdéseinek újragondolására. Az adaptációkat hagyományosan a hűségelven alapuló és a film médiumát elkerülhetetlenül alacsonyabbrendűnek feltüntető textuális megközelítéssel vizsgálták, ehhez képest az intermediális megközelítések a két médium egyenrengúságát és kölcsönös egymásra hatását próbálják leírni. Ez utóbbi elméleti irányzatba emel be Dragon megközelítése egy új elemet a pszichoanalitikus fogalmak beépítésével, sőt, egy teljesen új terminust is bevezet, a mediális törés fogalmát, mellyel a két médium közötti egymásrahatások terét kívánja leírni.”

Vajdovich Györgyi, Eötvös Lóránd Tudományegyetem

***

“Dragon Zoltán nemcsak kitűnő alkalmazását nyújtja a különféle műfajokat egyszerre megszólító komparatív interpretációs módszertannak, hanem sikeresen helyezi új elméleti megvilágításba a medialitással foglalkozó legújabb kritikai diszkurzusok számos kérdésfelvetését vagy problémáját. A szakirodalommal több helyen polemizálva új kritikai terminust vezet be a dráma és a film mediális párbeszédének értelmezéséhez, és a mediális törés fogalmán keresztül mindkét médium megértését előbbre viszi.”

Kiss Attila, Szegedi Tudományegyetem

***

“Külön kiemelném a könyv egy olyan értelmezési technikáját, amelyet a pszichoanalízis és művészet kapcsolatában abszolút fontos hangsúlyozni. A pszichoanalitikus kritika gyakran elkövette és elköveti azt a hibát, hogy a mű értelmezése helyett a szerző lelkét boncolgatja, és ezzel redukálja a művet. Lacan a Poe-novella elemzésével egykor érvényes példát mutatott arra, hogy a mű a belső egy bizonyos strukturálódását prezentálja, háromszögekkel mutatta meg, hogy a novellában hogyan ismétlődnek az emberi önteremtő kapcsoltok az elveszett levél sorsához kapcsolva. Dragon Zoltán interpretációiban újra és újra felbukkannak ezek a tanulságos háromszögek, a személyek és tárgyak rendszerei, olyan struktúrák, amelyek a benső kidolgozásának, felépítésének a szerkezeteit jelenítik meg. Dragon Zoltán könyve kitűnő munka, komoly, önálló kutatási eredmény, mely nemcsak a magyar, de a nemzetközi kutatásban is karakterisztikus, újszerű megközelítést hoz.”

Bókay Antal, Pécsi Tudományegyetem