DragonWeb

Szakdolgozati hajrá van, még amolyan végső pánik előtti hajrá, a nagy fogadkozások ideje (egy nap alatt x oldalt írok, ez hetente y oldal, így április közepére n oldalam lesz mínusz függelék, tartalomjegyzék, bibliográfia, hurrá!), amelyhez még az újévi sem hasonlítható, és ebben az időszakban a DragonWeb rendszeresen hozzájárul a hallgatói lélek pozitív megerősítéséhez, hogy “yes, you can”. Most sincs ez másként: ezúttal egy olyan kis segédeszközre hívnám fel a figyelmet, amely nem csupán a helyesírásra ügyel (ez nem nagy kunszt, a desktop szövegszerkesztők is szorgosan húzgálják alá félreütéseinket, vélt vagy valós nyelvtani, mondattani vétkeinket), de kiszúrja a stiláris problémákat is, javaslatot ad, ráadásul még a plágiumot is vizsgálja bizonyos fokig (egészen pontosan az online elérhető tartalmakkal veti össze). A Lifehacker leírása szerint Paper Rater használata felettéb egyszerű: csupán bemásoljuk az elemezni kívánt szöveg címét, magát a szöveget, illetve a felhasznált irodalmat a megfelelő dobozokba, majd kiválasztjuk az iromány jellegét (research paper-től elkezdve a filmkritikáig és azon is túl), majd beküldjük a véres verejtékkel összehozott mesterművet, és tűkön ülve várjuk a véleményezést. A kiértékelésben a különböző színekkel aláhúzott részekre kattintva olvashatjuk a hiba jellegét és persze a helyes verzióra tett javaslatot is, amit vagy elfogadunk, vagy nem, mindenesetre már önmagában a tény, hogy ez a kis ingyenes eszköz megköveteli az aprólékos figyelmet, segítséget jelenthet akár bizonytalankodóknak, akár azoknak, akik túlságosan magabiztosak munkájuk eredményét illetően. Hajrá!

Megjegyzés

Egyre többen beszélnek arról, hogy milyen furcsa vagy éppen mennyire természetes, hogy a hallgató az oktatóval már nem csupán órák vagy fogadóórák alkalmával találkozik és kommunikál, hanem a közösségi hálókon is gyakran figyelik egymás tevékenységét, adott esetben párbeszédbe is elegyednek. Kobak is ír arról, hogy milyen elvet követ, azzal érvelve, hogy igyekszik nem terhelni figyelmével diákjait, hiszen ez igen feszélyező tényező lehet számukra. Teljesen érthető álláspont, pláne felsőoktatási kontextust megelőzően, ahol a tanár-diák nexus eleve más alapokon nyugszik, mint mondjuk egy végzős évfolyam szemináriumának esetében, ahol tulajdonképpen ismerősök, felnőtt emberek ülnek össze hétről hétre, hogy megvitassanak bizonyos kérdéseket. Én egy másik oldalról világítanám meg a kérdést: én személy szerint azt érzékelem, hogy amióta hangsúlyozottan és vállaltan megjelentem például a Facebook-on, egyre több hallgató keres meg azon a felületen akár üzenetküldésen keresztül (kiváltandó az emailt egyre inkább – ez nyilván biztonsági játék is, hiszen az email változhat, a profil vélhetőleg stabil), de egyre többen chat-en is bejelentkeznek egy-egy kérdés, vagy amolyan online fogadóóra erejéig. Egy bátor kollégánál már láttam, hogy hamarosan kipróbálja a virtuális fogadóórát hivatalosan is, és gyanítom, hogy sokan kapva kapnak az alkalmon, hiszen így ugyanaz a személyes konzultáció valósul meg, mint az oktató irodájában, de nem kell kimozdulni otthonról, könnyebb pl. linkeket megosztani, példákat mutatni, vagyis adott esetben még előre is mozdíthatja a diskurzust, és hatékonyabbá teheti a kommunikációt, mint a papírra jegyzetelés, vagy fejben listázgatás. Ebből az aspektusból nézve tehát kifejezetten pozitív dolognak tűnik, ha hallgató és oktató a virtuális térben is megalapozza a kommunikáció lehetőségét (persze ez nem jelenti azt, hogy állandóan ilyen módon fognak társalogni, de mondjuk levelezős hallgatók vagy más településen élők esetén egyértelmű előnyt jelent a közösségi háló gyors kapcsolati lehetősége).

Tovább »

Megjegyzés [2]

A víziló megjelenését követően szerencsére van miről beszélni Stephen Fry és hazánk vonatkozásában: nem olyan régen elindult ugyanis a stephenfry.hu oldal, ami igyekszik némi figyelmet lopni a nagyszerű brit kultúrikon tevékenységének. Ugyanis míg Fry világszerte ismert és népszerű akár mint színész, akár mint író, vagy mint közéleti személyiség, kicsiny hazánkban meglepő módon még akkor is kevesen tudják pontosan, ki is ő, és mit is csinál, ha már hallottak az Oscar Wilde szerelmei, a Gosford Park, a V mint vérbosszú vagy a Tim Burton-féle Alice csodaországban című filmekről, a Fekete vipera sorozatról, vagy ha éppenséggel hallottak arról, hogy jelenleg is fut egy csatornán valami “doktorházos-vicces-angolhumoros” sorozat, ami történetesen az A Bit of Fry & Laurie címnek örvend. Tehát miután már létezik Fry-kötet magyar nyelven, és Mr. Fry munkássága azért mégiscsak eljutott már a Kárpátok történelem által tépázott medencéjébe, talán itt az ideje, hogy legyen egy olyan kiindulópont is, amely magyar nyelven ad hírt Mr. Fry tevékenységéről, vagy csupán segít az érdeklődőknek a szerteágazó tevékenységi körrel bíró művész munkásságában történő eligazodásban. Tehát akkor, ahogyan Stephen Fry köszönti olykor kedves közönségét: “Hölgyeim és uraim, fiúk és lányok!” – elérkezett az idő, hogy ellátogassatok a folyamatosan bővülő stephenfry.hu oldalra, csatlakozzatok a Facebook-on is, megmutassátok magatokat, amint részesei vagytok Fry művészetének fogyasztásának, vagy éppenséggel töltsetek fel olyan videókat, amelyek Fry-jal bármilyen módon kapcsolatosak!

Megjegyzés

Amikor 2006. őszén útjára indítottam a Filmtudományi Hírmondó névre keresztelt oldalt, az volt a nem túlságosan emelkedett, ám kivitelezhetőnek tűnő cél, hogy olyan híreket, felhívásokat, eseményeket, beszámolókat tesz majd közzé, amelyek fontosak lehetnek a filmtudománnyal foglalatoskodó szakemberek illetve a téma iránt érdeklődők számára. Az első időkben megvolt még a kellő lelkesedés ahhoz, hogy akár magam böngészgessem az újdonságokat, folyóirat megjelenéseket, és hírt adjak róluk, de egyre kevéssé jutott idő ezen tevékenységre. Így jöttek azok az időszakok, amikor tényleg csak akkor került fel valami az oldalra, ha valaki megkeresett, hogy oda szánna egy-két hírt. Teljesen nyilvánvaló, hogy így nem volt túl sok értelme az egésznek, és nemrég, éppen egyidőben az extra.hu fájdalmas bejelentésével, úgy döntöttem, hogy akkor itt az ideje szépen lehúzni a rólót. Még feltettem két nem is annyira időszerű hírt, és gondoltam, a rendszer lekapcsolásával a múlt feledésébe merül az egész, amikor azt vettem észre, hogy eddig példátlan módon, egy napon belül meglódult a látogatók száma, a hírlevélre és a hírcsatonára is érkeztek új jelentkezések. Márpedig ez nem arra utal, hogy feltétlenül olvasatlan felületként lopta az időt a projekt. Úgy döntöttem tehát, hogy teszek még egy próbát, de okulva a múltból kicsit más modellben folytatódik a Hírmondó pályafutása: felajánlom közösségi szerkesztésre!

Tovább »

Megjegyzés