folyóirat, publikáció

Žižek vicceiről az Apertúra Magazinban

Anno, amikor megtudtam, hogy összegyűjtik Slavoj Žižek vicceit egy kötetbe, azonnal előrendeltem az Amazonon, mert olyan nincs, hogy ez a könyv ne legyen ott a polcon (ahová nem biztos, hogy eljut, mert ott bóklászik az asztalokon, táskákban, kiránduláson, stb. – állandóan bele-belepillantok egy-egy teoretikus kacajra), és múlt csütörtökön, ahogy hazaértem Szegedről, már ott is figyelt a csomag az ajtó előtt. Azonnal végig kellett olvasni, és nem bírtam ki, hogy ne írjak róla: mégis csak ritka, hogy ez ember annyira élvezi az okosságokat, hogy fellelkesül tőlük – merthogy bár tényleg viccek sorjáznak a kötet oldalain, azért Žižek soha nem öncélúan poénkodik, és ezek a poénok túlnyomó részt egy-egy kemény diónak bizonyuló filozofikus vagy pszichoanalitikus terminus vagy probléma esszenciájaként funkcionálnak. A szerkesztő, Audun Mortensen, igen alapos munkát végzett egyébként: minden egyes vicc rendesen dokumentált, tudós kiadványnak megfelelő formátumban, hogy aki kedvet kap hozzá, kövesse csak vissza a poén útját, és merüljön el a köré szőtt kontextusban – előtte persze azért jól röhögje ki magát, ha épp jól esik neki egy-két obszcén, frivol, vagy klasszikus zsidó-, illetve komcsiviccet fogyasztva úgy tartja úri gusztusa. No de részletesebben az Apertúra Magazin hasábjain mondom el, miért kell azonnal olvasni ezt a könyvet! (És az sem titok immár, hogy Žižek-tavaszt tervezek, lesz még ugyanott szó a jó öreg szlovén akadémiai rock sztárról!)

Standard