blog

Woody Allen vs. Billy Graham

Gondoltam, érdekes lehet egy példát idecitálni arra nézvést, hogy milyen szépen lehet televíziós műsort készíteni mindenféle különleges képi és hangi orkánok és egyéb eszközök nélkül, csak úgy, hogy esetleg a néző se érezze kirekesztve magát az egész hajcihőből. Mi kell ehhez? Például két olyan ember, akik bár nézeteik, habitusuk, és ezeken túl nagyjából mindenük különbözik, ám képesek pillanatok alatt olyan beszélgetést produkálni, amit nem lehet nem végignézni. 1960-as évek, Amerikai Egyesült Államok, Woody Allen, Billy Graham, nevető közönség. Maradjunk annyiban, hogy tudtak valamit.

A második rész:

Standard