digitális

Windows 7 a netbookon

Windows Mivel igyekeztem mindenféle kifejezetten netbookra fejlesztett Linux disztribúciót tesztelgetni és bemutatni (pusztán felhasználói szemszögből, ohne geekery), talán úgy fair, hogy a Windows is sorra kerüljön. Már csak azért is, mert – jöhet a cenzúrázatlan gúny és szidalom – a Windows 7 jelenleg az a rendszer, ami tartósan ott van a gépemen, leváltva a gyári XP-t. Eleinte persze ódzkodtam attól, hogy a bevallottan nem netbookokra fejlesztett rendszerrel egyáltalán próbát tegyek, de egy nagy levegő, és már váltottam is – egyelőre a megbánásnak nyoma sincs. Az egész ott kezdődik, hogy az új Windows energiagazdálkodása meglepően jó, így az eredeti félelmem, miszerint az akkumulátor nem fogja kibírni a vonatozást, merthogy feleannyi ideig fogja bírni, mint az XP-vel, nem igazolódott be, és legalább ugyanolyan rendelkezésre állást produkál most, mint az egyébként nLite-osított nyugdíjba vonuló rendszer. Mindezt egyébként úgy, hogy az eye-candy, vagyis az Aero-s vizuális megoldások alapbeállításban működnek, nincsenek lekapcsolva vagy lebutítva, és a kijelző fényereje ugyanabban az állásban van, mint korábban. Vagyis a Windows 7 minden előzetes riogatás ellenére sem terheli meg jobban az akkut, mint elődje, és jobb időt produkál sok, korábban tesztelt Linux disztrónál is (persze elképzelhető, hogy a továbbra is töretlen fejlesztés már ebben a régióban is eredményes, és nem pusztán a boot időre koncentrálnak a fejlesztők, ami ugyan nyilván divatos kérdés, de szerintem tökéletesen irreleváns).

Vizuális kidolgozottság tekintetében nem szükséges túlságosan sok példát emlegetni arra nézvést, hogy mit hoz a 7-es, netbook tekintetében csupán annyi érdekes, hogy már a telepítés folyamán zökkenőmentesen beállítja az 1024×600-as méretet, amit pár kattintással az automatikusan eltűnő és egérmozdulatra előtűnő tálcával kell csak megspékelni ahhoz, hogy a szűkösre szabott “screen real estate” ki legyen használva. Ehhez a Chrome minimális felső sávja csak pluszban segít, és ugye itt is egy ctrl+b tovább növeli a helyet a kedvencek toolbarjának minimalizálásával. Az Office csomag (érdemes próbát tenni a jelenleg is ingyen letölthető 2010 Beta-val) szalagmenüjét is minimalizálhatjuk, ha sok helyet foglal és nincs használatban, de akár teljes képernyőre is tehetjük a dokumentumot, ami már-már klasszikus remediációs érzést ad (a fehér lap vs. a felhasználó/író). Ilyen apróbb trükkökkel lehet kompenzálni a szűkösebbre szabott képernyőméretet, és a Windows 7 eddig minden tekintetben tolerálta a beállításokat, egy-két kattintással mindent meg lehetett oldani, minden különösebb keresgélés illetve kutatás nélkül. A Microsoft termékei villámgyorsan indulnak, nem csak az Office, hanem a Security Essentials vagy akár a Photosynth is.

A viszonylag gyengébb (1,6 Ghz) Atom processzornak mintha meg sem kottyanna a Windows 7 működtetése: persze lehet, hogy az Asus végzett rendes támogató munkát processzorkezelés terén a Super Hybrid Engine-nel (a Windows 7 megjelenésekor nem csupán a drivereket készítették el az új rendszerhez, de BIOS frissítést is kiadtak, valamint a segédprogramokat is újrahangolták). Kellemes érzés, kényelmes felhasználói élmény a Win7+netbook kombó, akárki akármit mond. Bár vannak megoldások az USB-ről történő telepítésre is (mert ugyebár a netbookokban általában nincs optikai meghajtó), alap esetben külső meghajtóról lehet telepíteni a rendszert, ami kifejezetten gyors és zökkenőmentes (bár minden telepítés más, így ki tudja, ki mibe szalad bele). Ha valaki szereti tweakelgetni a rendszerét, mert elégedetlen, vagy szimplán kalandvágyó, akkor a Windows 7 igen sok lehetőséget ad a finomhangolásra, de ha ez nem elég, akkor a SMART Utility megbízható segítséget nyújt, ha minimalizálni szeretnénk a felesleges szolgáltatások háttérben való futását, stb.

Számomra az akku időn túl fontos szempont volt a külső kivetítő kezelése is, ami XP-n a funkciógomb nyomogatásával volt megoldható: a Windows 7 automatikusan rááll a projektorra, de ha nem így lenne, akkor a Win+p billentyűkombinációval egy pillanat alatt minden beállítható (a Lifehacker mutat be néhány hasznos gyorsbillentyű beállítást). Felesleges a Windows 7-et összehasonlítgatni akár a Linux disztrókkal, akár a Hackintosh-sal, amelyek a netbook ligában versenyeznek, mert mindegyiknek megvan az előnye és a hátránya is (ahogyan a Szélessáv blogban kimondatott, a linux “nem jobb, mint a windows, csak másképp rossz”), és a felhasználó igényeitől függ, melyik rendszer lesz a megfelelő. Esküszöm egy fillért nem fizetnek érte, de azt kell mondjam, jelenlegi állapotában a Windows 7 stabilabb és felhasználóbarátabbnak bizonyul netbookon, mint a korábban próbálgatott Linux hajtások (Eeebuntu, Jolicloud, Moblin, Ubuntu, Kubuntu, ezek netbook remixei, és az Easy Peasy), amelyek viszont naponta változnak, fejlődnek.

Standard