blog

Visszeres lábú denevérember

Mielőtt még rágyúrnék a mozifilmre, ráhangolódásként belekóstoltam a Batman-mítosz egyik kevésbé menedzselt termékére, a Batman: Gotham Knight című 6 fejezetből összetákolt fantasztikumra. Számomra már az első fejezet, az Oscarra jelölt Josh Olson által készített Have I Got a Story for You is meglepetés volt – de nem a pozitív fajtából. Már a hihetetlenül gagyi rajzfilmsorozat is elzavart a képernyő elől anno, de a kis sorozat első részénél oltáribb bénázást egy ekkora Batman-mizéria közepette már megint nem tudott bevenni a látóidegem. Egyszer a szmogtól (mitől mástól?) feketévé színeződött, sajnálatos módon elszabadult vízköpőként tűnik fel a Fekete Lovag, másszor meg valami ósdi (és egyébként borzalmasan lomha) robotként, akinek lépésétől szanaszét törik a drága burkolat – ha jól rémlik, valamelyik visszérkenőcs reklámjában láttam hasonlót…

A japán rendezők által jegyzett sorozat egyébként arra hivatott, hogy bemutassa azt az utat, aminek során Batman “kezdőből” vérprofi Sötét Lovaggá növi ki magát. Az első rész valószínűleg rögtön valamiféle hommage-ként szolgálhat, mert sikerül hoznia a rajzfilmsorozat leggagyibb Robinos korszakát idéző atmoszférát és cselekményvezetést. A második fejezet, a Crossfire már egyértelműen anime-értelmezés, ami nálam már eleve nem számíthatott túl nagy ovációra, mert – nyilván hiányos anime-műveltségem hozadékaként – nem vagyok képes végignézni egyetlen ilyesféle alkotást sem. Valamiért nem jön be, amikor egy alkotás, pláne egy animáció olyannyira komolyan akarja venni magát, hogy az már kínos. Még én feszengek az egész miatt… A vizuális atmoszféra azonban ebben a fejezetben már telitalálat, végre megvannak a színek, a környezet, a hangulat. A történetvezetés viszont továbbra is megmarad a kizökkenthetetlen unalomban – semmi csavar, semmi újdonság. (Van viszont orosz punk, vicces-halloween-őrültek, valamint a denevérfigura beújított egy tűzálló rucit a’ la Terminátor, és hosszú percekig álldogál a lángoktól mardosva…)

A harmadik rész, a Field Test már jóval geek-ebbre sikeredett, James Bondos bemutatóval és filmesebb plánokkal, majd a negyedik rész, az In Drakness Dwells, toxikus anyagokkal fertőzött figurákkal, idétlenül, néha-néha fröccsenő vérrel, és egy kifejezetten nyálas ifjú Bruce Wayne-nel fűszerezve. Ennek ellenére látványosan jobb, mint az első két rész. Az ötödik, Working Through Pain, egy kicsit ellentmondásosan indul (vajon hogy tud egy nyögősen sérült, botladozó Batman paranoid fantáziákat előhozni egy szerencsétlen csatornatöltelékből?), majd ott folytatja, ahol az előző rész abbahagyta – a nyálas jófiú imidzs erőltetésével. Csak most nagyon fájdalmas az élet, sok a baj, nyomasztó a psziché, elnyom az önsajnálat – ilyen emós rész ez, na, indiai múlttal, kiképzéssel, ezotériával megspékelve. Aztán jön a Deadshot, már egy kigyúrt Batman-nel, aki könyörtelen, akinek már nincsenek illúziói (bár őszintén szólva nem tudom, a gyúrásnak és az illúzióknak mi köze egymáshoz). Van itt bullet-time gyilok, fegyverfetisizmus, csodálatosan részletezett városépítészet, és visszatér az akció is, még ha nem is tud lázba hozni.

Egy dózisban fogyasztva szerintem egysíkúra sikeredett a hatosfogat, a beharangozott funkciót (miszerint ezek töltenék ki a két mozifilm közötti űrt és elvarr néhány cselekményszálat) szerintem inkább a marketingesek találták ki, de sebaj. Összességében ezek a kis fejezetek minden olyat visszahoznak, amit nem szeretek a Batman-franchise-ban – remélem, Nolan & co. feledteti mindezt majd!

Standard

Visszeres lábú denevérember” bejegyzéshez ozzászólás

  1. sharkfur szerint:

    Túl sok kommentem nem nagyon akad a japán Batman manga…khöm..akarom mondani rajzfilm /szégyen ezt így kimondani/ kapcsán. PHOOEY… Igazán nem szeretem, hogy mindent japanizálnak mostanság ilyen téren, mert “wow-effektes megdeglesz” karajság… Háth. Hagyjuk. Ez nem Batman. Maximum “Botumano”..De az is csak kevés jóindulattal.

  2. donovanne szerint:

    A Nolan & co. nagyon is feledtetni fog. Ugyan nem tudtam nagyon a filmkritikus szemével nézni (viszont a történetvezetést, interakciókat, az őrült reakcióit, a harcjeleneteket némi kritikával már igen), nekem mindenesetre nagyon tetszett. Magával ragadott. 🙂

Hozzászólások lezárva.