film

Vén kecske is megnyalja az LSD-t

Kecskebűvölők Szerethető, néha egészen kellemes fekete humorral átitatott jedi-trip a Kecskebűvölők, amin jól elszórakozik az ember, amíg a moziban ül, de utána valószínűleg csak egy-két hangulateleme marad majd meg az utókornak, ha megmarad, mert bármilyen nagyszerű alakításokkal is sikerült kitölteni a másfél órát, bármilyen abszurd ötletre is épül a film, sajnos nem igazán tudtak mit kezdeni az egésszel az alkotók. Ez a jelenetek összekötésében, a történet kibontásában is látszik, de a legszembeötlőbb teszetoszaság a film lezárásakor jön el, amikor is jól láthatóan fogalmuk sincs, hogy lehetne ennyi ökörködést méltó módon lezárni. A háborúsdi, pláne a Közel-Keleten megadja az egésznek a politikailag megtámogatott szatírát, de sajnos ezzel sem tudnak igazán mit kezdeni: Irak csupán díszlet marad, és nem tud szervesen beleilleszkedni a történetbe (vagy fordítva inkább – az eredmény szempontjából mindegy). Nem sikerül az ismételten brilliáns alakítással előrukkoló Kevin Spacey manipulátor-figuráját sem elintézni a leszámolásnál, még akkor sem, ha lelépése önmagában jó poén mentén történik. Nem sikerül csúcsrajáratni George Clooney überelhetetlen zseniális-őrült karakterét, még akkor sem, ha komoly fapofával ledzsedizi magát az egyébként szintén remekelő Ewan McGregor arcába bámulva. És a felülmúlhatatlan Jeff Bridges sem lélegezhet fel túlságosan, mert hippi-pszicho-katona szerepe egyszerűen nem engedi kitörni a nagy svunggal de kevés átgondoltsággal megrajzolt, nem is olyan nagyon önreflexív klisékkel megsegített figurából. Már megint egy olyan filmről van itt szó tehát, ami részleteiben – ne féljünk a jelzőtől – zseniális, azonban a filmkészítők egyszerűen képtelenek voltak mindezt egységes, egyenletes színvonalú egésszé gyúrni.

Valószínűleg a politikai szatíra erősebb bevállalása hozta volna meg a cselekmény számára a megváltást, mert a megváltásnak szánt záró jelenetek mintha egy ilyen irányra engednének következtetni, csak sajnos ahhoz a film korábbi, talán erre utaló jelenetsorai nem voltak elégségesek ahhoz, hogy ez hitelesen kivitelezhetővé is váljon. Pedig Clooney fizimiskája pontosan illene a képbe, és McGregor nagyszerűen támogatja is ezt az értelmezési lehetőséget, de hiányzik a valódi összekötés a történetszálak között, hiányzik egy kumulálódó csomó és annak fergeteges kioldása: ez lett volna a Spacey-vel történő leszámolás vicces-heroikus, ám kellően önironikus codája, ami viszont egy szimpla LSD-s ökörködéssé silányult. Hiába, a végére elfogytak az ötletek. Kár érte, mert nagyon úgy tűnik, többet érdemelt volna ez a projekt.

Standard

3 thoughts on “Vén kecske is megnyalja az LSD-t

  1. FreakStorm says:

    Nekem egyből a K-Pax jutott eszembe róla. és nem csak a Spacey-Bridges párosról.:)

Comments are closed.