blog

Vasúti sztori – folyt. köv.

A pénteki hosszúra nyúlt utazást követően végül busszal sikerült Szegedre jutnunk, mert bár rebesgettek olyasmiket a kőbányai vasútállomáson, hogy ha elmegyünk a Nyugatiba, onnan lehet, hogy indul majd IC, ami Szolnok felé kerülve talán eljut Szegedre, de ezt egyrészt senki nem erősítette meg, másrészt pofátlan módon köteleztek volna a többletút megfizetésére is (a városi plusz utazási költségekről most ne regéljek). Így inkább azt az utat választottuk, hogy visszaváltjuk a jegyeket, és busszal próbálkozunk tovább. A MÁV jegypénztárban minden probléma nélkül vissza is kaptunk mindent, a kedvezményre jogosító papírokat is szabályosan visszabélyegezték, és még el is magyarázták, hogy a MÁV pénztáraknál tudni fogják, mi történt, és nem fognak akadékoskodni egyébként sem. Itt már ébredni kellett volna: dehogynem fognak akadékoskodni…

Mégpedig rögtön a visszaútnál, Szegeden, amikor megérdeklődtük, hogy lehetne-e esetleg úgy firkantani a közalkalmazotti papírra, hogy a november 2-i, pénteki MÁV-baki mellé. A jegypénztáros hölgy cinikus mosolyra húzta a száját, és közölte, hogy nem lehet, de nem a szabályzattal jött elő, hogy “Ne haragudjon, de a MÁV szabályzat szerint csak és kizárólag menettérti jelleggel pecsételhetek – ha bármi panaszuk van, kérem forduljanak ide-vagy-oda”: azt merészelte mondani, hogy “Á“, bárki át tudja húzni az előző MÁV pecsétet, és mellé pecsételni, hogy nem vette igénybe…” [Ehelyütt az írásban is megtorpantam, elmorzsolva egy-két keresetlen kifejezést, melyet a hölgynek szánok továbbra is, mintegy jelezvén, nem merült feledésbe az ügy, és amennyire időmből telik, tényleg folyt. köv.]

A MÁV ismét levizsgázott: szakmaiságból és emberségből egyaránt. Lehet ebben az országban reformokról beszélni, de azt kellene már belátni, hogy van egy olyan emberi garnitúránk, amin nem elég áthúzni a szövetet, hogy más színben pompázni. Az egész berendez(ked)éssel van a baj… (Tényleg csak utazási bonbonként: eső, hideg szél, fűtés nuku, a szigetelést meg hagyjuk… “Kell a vasút Európába!” – hirdették fennen: hát vigyék! De pénztártól való távozás után ugyebár reklamációt nem fogadunk el…)

Standard