blog

Valamicske Amerika, ha nem is az igazi

Ismét ügyes promóval indult hódító útjára az eleve az idei év magyar sikerfilmjének betudott Herendi Gábor jegyezte Valami Amerika 2, olyannyira, hogy mire az ember beülhet a moziba, már tulajdonképpen kívülről fújja a poénokat, a cseleményt, így nagy meglepetés nem igen éri. És tényleg. És talán megkockáztathatom: épp ezért mondhatjuk, hogy Herendi rendezése ismét magasan veri a magyar mezőnyt (legalábbis jól láthatóan kiemelkedik), hiszen úgy is képes szórakoztatni és lekötni, vagyis akkor is működőképes, ha előre tudom, mi fog történni. Kevés olyan film van ugyanis, ami akkor is el tudja adni magát, oda tud szögezni a képernyő/vászon elé többször is, ha már párszor látta az ember, és kívülről fújja minden rezzenését. Leszögezhetjük tehát, hogy a Valami Amerika 2 méltó utódja-folytatása a pár évvel ezelőtt készült első résznek. Ennél azonban semmiképpen sem több: nem tudja ugyanis ugyanazt a lendületet, invenciózus jelenetfűzést, poénözönt, fordulatosságot produkálni, ezért számomra azon túl, hogy kifejezetten jó vígjátékként szórakoztatott, nem is ad többet – pedig az első rész megtekintésekor komoly röhögőgörcsöket is produkált az esemény.

Baj tehát egyáltalán nincs a filmmel, szépen, igényesen elkészített munka, és még így is szívesen nézi meg az ember majd a televíziós uborkaszezon sztárfilmjeként még n-szer, hiszen a figurák nagyon élőek és eltaláltak, többnyire lubickolnak is szerepükben a színészek, de nem hiszem, hogy ezzel Herendi és csapata ismét a csúcsra ért volna. Kikecmergett a kissé lefelé approximáló csapásirányból, de szerintem – és ezt például a Valami Amerika 1 alapján mondom – ennél többre lenne képes. Néhány jelenetben ez a lehetőség azért meg-megcsillant, hiszen Terike temetésének szappanoperabetétjét még valószínűleg sokszor felidézzük, és Mónika Tankcsapda-imperszonifikációja is sokat zakatol még a dobhártyán, és a dialógusok között is akad egy-egy olyan pillanat, ami világviszonylatban is igen erős.

Összességében honi viszonylatban ismét kiemelkedőt produkált a filmkészítő, de valamiért én egy kicsit több ötletet, vagányságot, újdonságot vártam – ami természetesen lehet, hogy pusztán az én hibám. Ettől még nyugodtan tessék megnézni, és szeretni a filmet!

Standard