előadás, kurzus, vizuális

Vak hallucinációk

A vakság problematikája már a kezdetektől központi szerepet tölt be a vizuális kultúra tudományterületén, ahol persze rendszeres utalásokkal élnek korábbi filozófiai fejtegetésekre. Többnyire elméleti lehetőségként, néhol metaforaként, netán strukturális pontként tárgyalják az eredendően dichotómiaként beemelt vakságot a látásra épülő területen, éppen ezért talán érdekes lehet meghallgatni Oliver Sacks előadását egy 18. században regisztrált, Charles Bonnett elnevezésű szindrómáról, melynek lényege, hogy gyengén látók és vakok produkálnak vizuális hallucinációt anélkül, hogy mentális képességük bármi csorbát szenvedett volna, vagy gyógyszer illetve más tudatmódosító szer hatása alatt állnának. A helyzet ugyanis az, hogy minél nagyobb fokú a vakság, az agy látásért felelős területe annál inkább hiperktívvá válik, és ennek következményeképpen keletkeznek vizuális hallucinációk. Néha nem is akármilyenek: a rajzfilmszerű hallucinációknak például külön területe van az agyban!

Standard

Vak hallucinációk” bejegyzéshez ozzászólás

  1. nna, erről először is az jut az eszembe, hogy létezett is több pszichológiai-pszichiátriai témájú kutatás az agyi aktivitásról és a hallucinációkról, valahogy úgy nézett ki a dolog, hogy a kísérleti alanyokat nyakig fekve egy kádbann pihentették valami abszolút langyos, testhőmérsékletű folyadékban, sötétben, teljesen hangszigetelt szobákban, és ugye nem kell mondani hogy valami istentelen vad hallucinálásba fogtak rövid úton.

    a másik sztori egy vak csávó műtétjéről szólt és valami könyvben olvastam (ha vki nem bírna magával: antropológus a marson a címe talán), hogy miután egy életnyi vakság után visszakapta a látását egy csomó dolgot nem volt képes fejben összerakni, hiába észlelte fizikailag a már egészséges szemével, állati jó sztori arról h hogy is érzékeljük a világunkat, majd megírom egyszer:)

Hozzászólások lezárva.