blog

Vágyj és vezekelj!

Vágy és vezeklés Megérdemlem, ha elolvasom a fülszövegeket és méltatásokat, ahelyett, hogy beleolvasnék rögtön a szövegbe, és emiatt egy kicsit későn érek oda, hogy belecsobbanjak egy írásba, a szöveg örömébe (ha Barthes nem kezd rotációs kapát játszani a sírjában…)! Kellett nekem az Esquire magazin két rövidke mondatával skatulyáznom Ian McEwan regényét, miszerint “Brilliáns… McEwan korunk Jane Austen-ja”… McEwan nevében egyrészt kikérném magamnak, másrészt “természetesen” a Vágy és vezeklés köszönőviszonyban is csak erőltetetten van Austen regényeivel. A magyar fordítás (amivel van ám baj, de nagyon) ráadásul a címmel is trükközik: az angol csak “vezekel”, és a történet ismeretében logikusabb is, de hát kicsiny hazánkban ilyen címmel – gondolták a gondolkodó döntéshozók – valószínűleg bukásra ítéltetett egy regény (minthogy nyilván a film hátán kúszik be a polcokra most is).

Kár a sok melléfogásért, hibáért és piaci okoskodásért: a regény kitűnő. Élvezetes, gördülékeny, okos, vicces, szenvedélyes, bölcs – amilyen egy regénynek illik. Szerkezetileg és kritikai szempontból is hibátlan: még a jó öreg Frank Kermode sem talált benne hibát nagyon, pedig ő már csak tudja. A magyar fordítás már más lapra tartozik: idegesítő a sok helyesírási, szintaktikai hiba, és mivel nem is az első kiadásról van szó, egyszerűen érthetetlen, hogy nem történt felülvizsgálat, javítás. Másrészt viszont éppen ezek a hibák világítják meg, milyen nagyszerű szöveggel ajándékozott meg bennünket a szerző, hiszen ezek ellenére is fantasztikusan élvezetes olvasmány.

Ritkán esik meg egy ilyen regénnyel, hogy majdhogynem tökéletes film adaptáció szülessen belőle – de most mázlink van. Ugyanis a film olyan tökéletesen varázsolja vászonra a lelki gyötrődést, a belső gondolatok világát, és persze a fizikai realitást is, hogy csak tapsolni lehet a profi munkáért. Főként az innovatív, ténylegesen “filmes” megoldásokért, hiszen a plusz pont azért jár leginkább, amiért az erős irodalmisággal jellemezhető szöveget leleményesen tiszta filmessé tették (vagyis ha valaki először a filmet látja, nem fogja úgy érezni, hogy adaptált művel van dolga, nyoma sincs az irodalmi szövegszerűségnek).

Féltem attól, hogy az általam nem nagyon preferált Keira Knightley nevével beharangozott, marketingileg nagyrészt ráépített dolgozat vajon mit tud felmutatni: de azt kell mondjam, nevezett hölgy és társai erőlködés nélkül, kitűnő játékkal segítették az egyébként is igen jól sikeredett filmet. Adaptációelméleti példamunka!

Standard