blog

Utazz Jusztse bolygón!

Jusztse bolygó nem-működő társadalmának távolsági közlekedési hálózata a kasút, amely szintetikus kasok összekapcsolt lácolatából áll és a szitok és nyavajgás hajtja. Az immigráció 2. évében fejlesztették ki a dühaggregátort, amely a tehetetlenségből felgyülemlő ingereket alakítja át hasznosítható energiává, és tulajdonképpen ez hajtja a csigatempóban, minden virtuális bokornál megálló kasutat. A kasúti fülkék kiképzése egyszerű és igénytelen, hiszen nem állandó, csupán átmeneti szállásként funkcionál, így semmi szükség légcserére és fűtésre: az utasok még meglévő testhőmérsékletét elegyítik a dühaggregátor plusz energiájával (ami ügyes kis szerkentyű, hiszen minél többen veszik igénybe a kasutat, annál nagyobb mennyiségű energia képződik), és az így kapott energiamennyiséget belepumpálják az első osztályú kasokba. A kasút persze hihetetlen veszteségesen működik, olyannyira, hogy Jusztse bolygó Vén bírái úgy döntöttek egy elektromos vihar verte csúnya délelőttön, hogy megválnak bizonyos szolgáltatásoktól – pontosabban rásózzák azok egy részét késői immigráns szindikátusokra, nyeljék le ők a veszteséget, ha tudják. Ha azonban valami működne – és ezt jól tudták a nem-működés legfőbb ideológusai -, akkor okafogyottá válna létezésük, így egy furfangos stratégiai manőver eredményeképpen megszabadultak a Szállítmányozási és Bolygóközi Kereskedelmi Áœzletágtól (SzBKÁœ), az egyetlen még nullszaldós tevékenységi ágtól, hogy végképp lezüllesszék nem-működő társadalmuk ezen szektorát. A siker persze nem maradt el, és egy E-100-tól E-600-ig terjedő szintetikus tartalommal ellátott pezsgőkoktéllal napokig ünnepelték is a Vének a diadalt. Ekkor azonban valami váratlan történt.

A legifjabb Vén, a 140 esztendős bukott vezető, akit éppen termetes kudarcai miatt választottak a Vén bírák tanácstagjának, arra ébredt, hogy a mindig késést produkáló analóg órája irdatlan csörgésbe kezdett a hajnali fényben. Jusztse bolygó két holdja és három napja vívta éppen harcát az aznapi égi uralomért, ám most valami szokatlan feszültség is vegyült a levegőbe. A Vén tapsolt egyet, mire a mennyezet kettényílt, és leereszkedett belőle egy holoprojektor, mely amint megállapodott a Vén szemmagasságában, máris sugározni kezdte az aznapi eligazító üzeneteket. Mind ugyanarról szólt: a KNSZSZ, vagyis a Kasutas Nemdolgozók Szabad Szakszervezete1 sztrájkba lépett, a bolygó közlekedése a keleti, nyomorgó részen teljesen leállt, míg a nyugati, ipari vidéken egyelőre akadozik.

– A digitálisan generált virtuális istenekre mondom, ez botrány! – kezdte magát hergelni a Vén. Tudta, mi vár rá: értelmetlen, asztalracsapkodós tanácskozások sorozata, amely persze csakis az ő malmukra hajtja az ioncserélt vizet – viszont mennyi rekreációs időt vesz el az embertől. Száznegyven évesen a humanoid szervezetnek már szüksége van néha-néha rákapcsolódni egy kellemesen bizsergető neuronpolarizáló csatornára valamelyik wellness központban. Már persze ha el tud jutni oda a humanoid ezekben az ínséges időkben, amikor még a kasút se jár. Feltolultak gyerekkori emlékei, amelyeket a rememorizáló szoftverrel bányásztak ki lankadó neurontevékenységéből: testvéreivel egy koszos, kék színű vasúti kocsiban lehelik az ablakot beterítő jégréteget, miközben már két órája ugyanazt az állomást látják.

A kasút persze más. A bolygó legfejlettebb utazási eszköze, a jusztsei kutatóintézet szabadalma, amely forradalmasította az energiafelhasználás módját, és lehetővé tette a kisze-kusza bolygó hevenyészetten elszórt települései közt a hatékony közlekedést. A KNSZSZ azonban túlzásnak érezte a kasút hatékonyságát, hiszen az már-már feszegette a nem-működés alapelveinek határát: és most vezetőjük, akit rövid lábai és DNS-manipulációtól divatosan lelógó fülei miatt csak Tacskónak ismert Jusztse lakossága, megelégelte a működés fokozott jelenlétét szférájában, és holografikus imperszonifikációs módra kapcsolta a kasút minden állomásán megtalálható, féltve őrzött szintetikus burkát, amely így minden kasutashoz eljuttatta a sztrájkfelhívást. Nem volt apelláta: a kasútnak nem-működnie kell!

Tudta ezt a legifjabb Vén is, de nem akarta elhinni, hogy éppen a nagy hitelfelvételi és – egyben – eladósodási ünnepek előtt kellett ezt a kártyát előhúzni. Tacskó persze jól tudta, hogy gyenge pontot érint: az eladósodási ünnepek Jusztse bevételének túlnyomó részét adta, és a bolygóközi adósság-függési mutatók tekintetében is fontos szerepet játszott. Jusztse és az irdatlan nagy fekete lyukban leledző szomszédai kereszt-adóssági pénzügyi felépítéssel garantálják, hogy egyikőjük se jusson előrébb a másiknál, aminek következtében sikerült a gazdasági és politikai konfliktusokat kiküszöbölni. A többi bolygón sem működik semmi. Így a bolygóközi nem-működés nyugalmat szavatol minden humanoidnak.

– Hologramkonferenciát kérek a Vén bírákkal, és projektálják Tacskót is! – kiáltotta érces hangján a legifjabb Vén. – Utóbbira semmi szükség, Uram! – válaszolta egy digitálisan torzított, avíttasnak ható robothang. – Tacskó úr az ajtó előtt áll, és várja, hogy Ön kikecmeregjen.

Vajon honnan tudta Tacskó, hogy őt érinti legérzékenyebben a kasutasok sztrájkja? Vajon miből jött rá, hogy az SzBKÁœ kiszervezésének dicsősége és a kasút általános lezüllesztése tulajdonképpen az ő elévülhetetlen érdeme? – Jöjjön be, Tacskó! – erőltetett magára némi tekintélyt. – Jó reggelt! Foglaljon helyet – kapjon el egy ülőalkalmatosságot! – invitálta lekonyuló fülő vendégét a legifjabb Vén. Tacskó felugrott, és éppen egy arra repkedő fröccsöntött szék közepére huppant, majd leereszkedett a műanyag parkettára.

– Nem tudom, kinek jó ez a reggel – a kasút működését épp most igyekszem normalizálni. – köszönt Tacskó.
– Normalizálni? Ember! Hiszen bolygószerte leáll a kasút!
– Hát épp ez az, tisztelt Vén bírám! Önök elfeledtkeztek társadalmunk alapkövéről, a nem-működés szent elvéről! Én csupán megpróbálom visszaállítani azt, amit Önök az SzBKÁœ gyalázatos ügyletével valami bűnös és működő útra akarnak terelni. – közölte kifejezéstelen arccal, hangjában minimális éllel, ám nyilvánvaló agresszivitással Tacskó. – Mégis mit gondoltak? Ölbe tett kézzel, meghunyászkodva figyeljük, ahogy Önök nyerészkednek, a kasút pedig elkezd működni? Jusztse!
– Figyeljen ide, nyugodjon meg! – csitíította az időközben egyre hangosabban megnyilvánuló Tacskót a Vén. – Megértem a felháborodását, jómagam is aggodalommal tekintek egy esetlegesen működőképes kasútra – de nem lehetne, hogy a KNSZSZ egyelőre brutális késéseket generáljon nap mint nap, ezzel érvényre juttatva a nem-működés alapelveit?
– Határozottan nem! Ha emlékszik, és ki ne emlékezne ezen a bolygón, mi már évek óta igyekszünk nem-működtetni a kasutat. Becsületes kasutasok produkálnak történelmi késéseket, egyre nyögvenyelősebben javítjuk az egyre gyakoribb felsővezetékszakadásokat, amire egyébként természetesen semmi szükség, hiszen már rég nem villamosenergiával tápláljuk a kasokat, de hagyományként megtartottuk ezt a késleltető procedúrát, és még a kasokat sem takarítjuk, hátha ez is egyre kevesebb utast jelent – de mind hiába! Jusztse lakosai jusztse akarnak lemondani a kasban nyomorgásról. Hát majd most megkapják!
– Az egész bolygóval szúrnak ki, pláne így, az eladósodási ünnepek előtt! – igyekezett meggyőző érvet előhúzni tarsolyából a kétségbeesett Vén.
– Kiszúrni? Hogy mi velük? Ugyanmár, kedves Vén. Eladósodás? Ez ugye éppen Önre nem vonatkozik… mennyi is landolt a számláján az SzBKÁœ kiszervezésekor?
– Ööö…ööö…
– Megmondom én. Több milliárd óforintnak megfelelő mani. – szembesítette Tacskó a tényekkel vendéglátóját, aki jól tudta, hogy maniban, a bolygó pénznemében ez az óforint többszörösét jelenti, hiszen a tavalyi gazdasági recessziónak köszönhetően egekben az infláció.
– Mit akar pontosan?
– Már mondtam: nem-működést.
– Ennyi?
– Hát, volna még itt valami. A kasutasok túl sokat dolgoznak, és ez egy nem-működő társadalomban nagyon feltűnő. Ha azonban felosztanánk az Ön sikerdíját a sztrájkoló kasutasok között, akkor mindenki hazamehetne, és vígan nem-működne tovább semmi.
– Á! Szóval innen fúj a légkondícionáló! Manit akarnak, igaz? Tudja mit? Jusztse! – üvöltötte fröcsögő szájjal a legifjabb Vén, majd felugrott fröccsöntött székéből. – Sztrájkoljanak, amíg bele nem gebednek, egy manit se kapnak! Nem tárgyalok zsarolókkal!
– Ám legyen – hagyta rá Tacskó. – Nem szívesen mondom, de jogosan követeljük azt a bizonyos maniösszeget, és ezt Ön is tudja: bírósági határozatunk is van róla. És ne jöjjön itt a recesszióval meg a bolygóközi gazdaság válságával meg a munkahelyek megtartásának maszlagával! Nem vesszük be a szövegét – mi, kasutasok átlátunk a szitán!
– Rendben van. Ha megkapják a manijukat…
– … akkor mindent visszaállítunk: menetrendszerinti késések, nem-működő szolgáltatások – ami csak kell. – fejezte be a Vén mondatát a szakszervezeti vezető.
– Hívjuk össze a Véneket, majd meglátjuk, mit mondanak, megtárgyaljuk a dolgot.
– Tárgyaljuk. Bár nem fog működni. – jelezte Tacskó, majd sietve hozzátette: – Tudom, tudom. Ez a végső cél.

1 A szakszervezet elnevezésében a “Nemdolgozók” kifejezést és egyben a “nemdolgozás” ideológiai alapjait egy a Föld KKE térségében tevékenykedő online médiamunkás alkotta meg az immigrációs időszámítás előtt pár évvel. A szakszervezet csak a nagy immigrációs hullámot követő években, a kasút fejlesztési tervezetének kialakítása után talált rá az elveit leginkább kifejező társadalomelméleti parancsolatra.

Standard

One thought on “Utazz Jusztse bolygón!

  1. sharkfur says:

    DÜHAGGREGÁTOR FOR AAAALLLLLLL!!!! 😀

    kaphatok karácsonyra? pretty please, with sugar on top?

Comments are closed.