film

Updaptation és remake: Invázió

The Invasion Hagyjuk a “hivatásos” kritika fanyalgását az Invázió című film kapcsán, ami nyilván azért jutott osztákyrészéül, mert egy filmtörténeti klasszikus nem is első feldolgozásaként készült meghódítani a közönséget. Hagyjuk, mert ha belebocsátkoznánk Don Siegel (Invasion of the Body Snatchers [1956]) vagy Philip Kaufman (Invasion of the Body Snatchers [1978]) rendezésének felelevenítésébe Oliver Hirschbiegel dolgozata kapcsán, akkor rettenetesen elvesznénk a nüanszokban, és nem vennénk észre, mit is vitt véghez a Nicole Kidman és Daniel Craig főszereplésével készült film. Először is észre kell venni, hogy a hidegháborús, vörös veszedelemtől átitatott atmoszférát meglepő könnyedséggel adaptálta kortárs tematikává – és valljuk meg őszintén, tetszik a film egyébként vagy sem, ez már önmagában óriási siker. Ugyanis Siegel filmje majdhogynem az áthallásai miatt lett mérföldkő, és Kaufman is erősen apellál ugyanezen kontextusok működtetésére – Hirschbiegel projektje ugyanakkor óriási bukás lenne, ha követné ezt az utat. Aktualizált adaptációról van itt szó, vagyis updaptation készült, de szerencsés csillagzat alatt, és meglepően könnyedén összerittyentett, politikai és morális üzenetektől továbbra sem mentes változatban, ám minden sallang nélkül. Másrészt jól sikerült ötvözni a sci-fi és méginkább a thriller elemeket annak érdekében, hogy tulajdonképpen egy lendületvesztés nélküli másfél óra kerüljön a néző szemei elé. Ugyanakkor meg lehet találni a – többnyire játékosan előhúzott – filmes intertextuális utalásokat is: ott van mindjárt a főszereplők nemi szerepcseréje, vagy akár Veronica Cartwright megjelenése megannyi apró momentum mellett.

Az Invázió rettentő ügyesen adagolja a feszültséget, amit még akkor is sikerül fenntartania, amikor a klasszikus történetvezetés miatt könnyedén kiszámítható cselekémény egyes kulcsjeleneteihez érkezünk. Egyszerre kapunk egy igen élvezetes adaptációt és egy rendkívül bátor, ám szerény, nem hivalkodó remake-et, mégpedig úgy, hogy a filmkészítők minden előd felé lerótták tiszteletüket, mégpedig anélkül, hogy filmük kárát látta volna ennek. Craig azonban sajnos igen hangsúlytalan, már-már színtelen és észrevehetetlen a karakteres mellékszereplők és az egészen jól játszó Kidman mellett, aki olyannyira igyekszik egymaga elvinni a produkciót, hogy Craig nélkül is ment volna mindez. A film szerencsére ódzkodik az agyonmagyarázástól: nincsenek show-‘n’-tell inzertek, nincs külön okoskodás, áltudományos lőzung. Egyedül talán a néhol fellelhető történetbeli és színészvezetésben tapasztalható következetlenség, netán figyelmetlenség tud levonni a film élvezeti értékéből. Érdemes megtekinteni.

Standard